Az őrnagyi intézmény az Őrségben az 1600-as évek végéig állt fenn. A korabeli forrásokban alkalmanként később is találkozunk az őrnagy megjelöléssel, de az őrnagyként megjelölt személy ez időtől kezdődően már nem tekinthető az őrségi autonómia megtestesítőjének, hanem inkább a Batthyányak által kinevezett ispánnak.
Paradox helyzet alakult ki a XIX. század elején. Az őrségiek körében szervezkedés kezdődött a régi szabadság visszaszerzése érdekében. A titokban tartott összejöveteleken a feltételezések szerint őrnagyot is választottak. A szervezkedés hamvába holt, ha „választásra” valóban sor került, az őrnagy nevét nem ismerjük. (Esetleg a szervezkedésben fontosabb szerepet vállaló őriszentpéteri Farkas János jöhet szóba.) Ugyanebben az időszakban nevezte magát az Őrség őrnagyának Nemesnépi Zakál György uradalmi erdőispán is, aki éppen a helybeliekkel való konfliktusa miatt egy időre kénytelen magát az Őrséget is elhagyni. Nemesnépi Zakál Györgyöt soha nem választották őrnaggyá.
Az 1491 és 1691 közötti időszakból 10-12 őrségi őrnagy nevét ismerjük. (Egy-két esetben bizonytalan, hogy ugyanazon név különböző írásmódjával találkozunk-e vagy valóban más – más személlyel.)
Az őrségiek az őrnagy mellé tizenkét tagú esküdt tanácsot is választottak. Egy 1629-es feljegyzésben megőrződött az akkori őrnagy és – vele együtt – kilenc esküdt neve.
Soldos István őrnagy [Szalafő]
Őriszentpéter (Zenthpeter): Babos Szabó Márton (Babos Zabo Mártony), Balogh György (Balogh Giörgh), Baksa Mihály (Baxa Mihaly)
Bajánháza (Bayanhaza): Baján Mihály (Baÿan Mihaly)
Kerca (Kertsa): Pap György (Pap Giörgh)
Szomoróc (Zomorots): Kovats István
Hodos: Ábrahám Mihály
Szaknyér (Szaknier): Kósa István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése