Az őrségi falvak népe az 1500-as évek második felében protestáns hitre tért. Az ott élő "őslakosok" hitüket - kevés kivétellel - mind a mai napig megtartották. Hodos és a Kapornak a XVII. század végén evangélikussá lettek, a többiek megmaradtak reformátusnak.
1732-ben Rosty István vármegyei alispán erőszakkal foglalta el az Őrség templomait és átadta azokat a katolikusoknak. Gyors ütemben kialakították az Őrség katolikus egyházi közigazgatását, amely kisebb változtatásokkal tovább működött a Szombathelyi Egyházmegye megszervezése (1777) és a türelmi rendelet (1781) után is.
A kercai plébániához 1820-ban és 1879-ben is a következő falvak tartoztak:
Kerca, Bajánháza, Szerdahely, Felsőszombatfa, Szomoróc
1820-ban az öt faluban mindössze 56 katolikus élt, közülük 30 Kercán. 1879-re a kercai katolikusok száma 17-re csökkent. Ebben az évben is mindegyik faluban a reformátusok voltak többségben, de három faluban jelentősebb számban éltek evangélikusok is. (Szerdahely - 50 fő, Bükalja - 20 fő, Szomoróc 20 fő)
Fontos megemlíteni, hogy bár a világi igazgatás szempontjából Szombatfa (ma Magyarszombatfa) egy községnek számított, az egyházi igazgatás szempontjából Alsőszombatfa a veleméri, Felsőszombatfa a kercai plébániához tartozott.
Veleméri plébánia: A következő települések tartoztak ide: Alsószombatfa, Gödörháza, Velemér, Métnek
A Métneki major lakóinak többsége katolikus volt. Alsószombatfán és Veleméren szinte mindenki református, Gödörházának a reformátusok mellet 1879-ben volt 30 evangélikus lakója is.
Velemér jogilag önálló plébánia volt, de már az 1800-as elejétől a kercai plébános látta el.
Hodosi plébánia: A következő települések tartoztak ide: Hodos, Domonkosfa, Gerencséróc, Jánosóc, Kapornak, Kotormány
Jogilag önálló plébánia volt, de a kercai plébános látta el. Jánosócon és Kotormányban 1820-ban és 1879-ben sem találtak egyetlen katolikust sem. Domonkosfának 1820-ban 20, 1879-ben 30 katolikus lakója volt.
1879-ben Kotormány lakóinak fele evangélikus, fele református. Máshol az evangélikus alkották a többséget. 1879-ben Hodoson 40 református élt (a lakosság kb.13 százaléka)
Őriszentpéteri plébánia: A következő települések tartoztak ide: Őriszentpéter, Dávidháza, Kondorfa, Senyeháza, Szalafő. A plébánia híveinek többségét a kondorfai katolikusok alkották. Őriszentpéteren 40-50 katolikus élt (az összlakosság 5-6 százaléka), a többi településen ennél is kevesebb. Szalafőn 1879-ben a 450 reformátis mellett 170 evangélikus is élt. Az abszolut számot tekintve az Őrségben Hodos után itt élt a legtöbb evangélikus! Kondorfán 1820-ban még a lakosság 20 százaléka volt református és evangélikus, a protestánsok aránya 1879-re 12 százalékra csökkent.
Nagyrákosi plébánia: Beosztott települések: Nagyrákos, Csöde, Iklód, Ispánk, Pankasz, Pácod, Ramocsa, Szatta. 1879-ben Nagyrákoson, Csödén és Kerkáskápolnán a lakosság kétharmada református, egyharmada katolikus volt. Jelentősebb számban éltek még katolikusok Pankaszon, de ott ebben a korszakban az arányuk nem érte el 15 százalékot.
Szőcei plébánia: Az un. történelmi Őrségből csupán egy település, Szaknyér tartozott ide. Az itt élők 60-65 százaléka református, 30-35 százaléka evangélikus volt. A plébániához tartozó Őrimagyarósdon evangélikusok éltek, Szőcén pedig nagyobb részt katolikusok. Hegyhátszentjakabon 1879-ben alakosság kb. 60 százaléka katolikus, 28 százaléka evangélikus, 12 százaléka pedig református volt.
Az un. történelmi Őrség falvaiban a XIX.században a katolikusok aránya nem érte el a 8 százalékot. A katolikus népesség nagyobb részét az uradalmi majorokban (Kerkáskápolnai major, Métneki major, Haricsai major) élők alkották. Katolikusok voltak a malmok bérlői, az uradalmi erdészek, a hivatalnokok egy része és a század elejétől fel-feltűnő vándorcigányok. Egyedül Nagyrákoson élt néhány olyan katolikus család, amely régi őrségi famíliának tekinthető.
Hodos lakosságának 80 százaléka evangélikus volt, de többségben voltak az evangélikusok Kapornakon is, Félig evangélikusnak számított Kotormány is. Említésre méltó számban éltek még evangélikusok Szalafőn, Szerdahelyen, Bükalján, Szomorócon és Szaknyérban.
A történelmi Őrség falvait tekintve - három kivételével (Hodos, Kapornak, Kotormány) - a reformátusok mindenhol többségben voltak. Sőt ez az összefüggő református tömb túlnyúlt a történelmi Őrség határain.
A következő települések tartoztak ide:
Ispánk, Kisrákos, Szaknyér, Nagyrákos, Pankasz, Iklód, Pácod, Csöde, Szatta, Kerkáskápolna, Ramocsa, Péntekfalu, Németfalu, Alsőszenterzsébet, Felsőszenterzsébet, Dobrafölde, Szentgyörgyvölgy, Márokföld, Szécsiszentlászló, Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa, Szerdahely, Bükalja, Szomoróc, Kerca, Dávidháza, Senyeháza, Bajánháza, Őriszentpéter, Szalafő.
E tömbhöz sorolható még Nemesnép, ahol a lakosság 40 százaléka református volt, valamint Viszák és Pusztaszentpéter.
A felekezetek közötti arány a század folyamán nem nagyon változott. Ami megfigyelhető: a "peremtelepüléseken" (Pusztaszentpéter, Viszák, Kondorfa) a reformátusok aránya érezhetően csökkent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése