Bél Mátyás országleírása Vas megyei fejezetének kéziratos anyaga 1728-1732 között készült el. Bél ezután ellenőrizte, javította az összegyűlt anyagot. 1 Az Őrségre vonatkozó korábbi rész szűkszavú, igénytelen, pár soros volt. 2 1732 ősze után érkezett be egy aláírás nélküli 3 oldalas kiváló kézirat „Districtus Őrségh” címmel. 3 A végleges változatba ismeretlen okból ez már nem került be, Bél „félretette”. A Notitia igényes 2012-es kiadáskor a szerző kilétére még nem derült fény. 4 Az alábbiakban a szerzőséget tisztázzuk. A szerző rövid utalást tesz arra, hogy ő maga is birtokos a „tartományban”, de nem nevezi meg, melyik településről van szó. A kézirat keletkezési idejéhez legközelebb álló két összeírás (1728, 1733) alapján a birtokos személye könnyen megállapítható: Szeremley Györgyről van szó. 5
Szeremley élettörténete feldolgozatlan, annak ellenére, hogy Nyugat-Dunántúl 18. század történetének jelentős szereplője. A család Gömör megyéből származik 6 , György nagyapja, Szeremley János prédikátor a 17. században a Vas megyei Felsőőr református eklézsiájának megalapítója. 7 Az ő fia Mihály (György apja) 1702-ben címereslevelet nyert. 8 Szeremley György (+1754) fél évszázadon át a Batthyány család két tagjának, II. Ádámnak és fiának Lajos kancellárnak titkára. 9 A húszas években és fiának Lajos kancellárnak titkára. 9 A húszas években zálogjogon bírja a csákányi Batthyány-uradalomhoz tartozó Őrségben a kercai birtokot. Az 1732 őszén a katonai erővel kikényszerített ellenreformációs őrségi templomfoglalások idején kényes feladattal szembesül: reformátusként saját kálvinista jobbágyainak engedelmességre kényszerítésében kell részt vennie. 10
Az „Districtus Őrségh” című kézirat összeállítására nem lehetett volna nála szakavatottabb szerzőt találni. Egyrészt helybeli birtokosként számára nem voltak ismeretlenek az archaikus őrségi gazdálkodási módok, másrész vallási kérdésekben azonos oldalon állott a kálvini hitvallást követő őrségiekkel. Felsőőrben az ottani református magyar közösség tagjaként és ezzel egyidejűleg kercai birtokosként belülről ismerte mindkét „őri” hagyományt, mind a Pinka-mellékit, mind a Zala-mellékit. Talán a legsajátosabb jegye az ő szerzőségének mégis az, hogy a főúri család titkáraként az 1678-ban kezdődött és az Őrség jogállásáról több éven át folytatott per levéltári irataihoz hozzáféréssel rendelkezett, ami másnak aligha adatott meg.
Egy másik értelemben is kiemelkedően értékes a Szeremley-kézirat, ez pedig az Őrség historiográfiáján belüli kivételes helye. A hányatott sorsú történelmi kistájnak ez a legelső szakszerű, tömör leírása. (Szakál György 1818-as terjedelmes kézirata inkább néprajzi ihletésű, szintúgy Dömötör Sándor 1962-es monográfiája is.) Az apró remekmű létrejöttéhez mindenképpen szükségeltetett a kiemelkedő intellektusú Szeremleynek Bél Mátyás e monumentális munkájában való részvétele.
A sérült, hiányos dokumentumról tartalmát tekintve megállapítható, hogy Szeremley György saját „kérdőpontjainak” szempontjait követi. 11
Az Őrség Tartomány (districtus) se nem megye, se nem város, se nem falu. Ezek alapján a bekezdéseket Szeremley az alábbiak szerint tagolja:
- az Őrség fekvése és a „sovány föld” (a természetföldrajzi szempontok)
- a földesurakról, az őrségiek jogállásáról, a jogi küzdelmekről (erről kellő részleteséggel)
- egy teljesen egyedi jogintézményről, az őrségi őrnagyról
- a birtokigazgatásról, a vármegye illetékességéről
- a sajátos településszerkezetről, a nyelvjárásról, a felsőőri kapcsolatokról
- a vallásról, az 1732 templomfoglalásokról
- a népszokásokról (ünnepek, lakodőrségiek állítólagos szabadságát illetően. Ez az írásalom, stb), melyekről érthető módon, a főúri officiális Szeremley sem tudhat sokat
- a befejező paragrafusban egy bővített mondatban Szeremley megfogalmazza, mi az ő személyes álláspontja az Őrséggel kapcsolatos évszázados vitáról: mi az igazság legérdekfeszítőbb része.
A roncsolt kézirat gondos, magyarázó jegyzetekkel ellátott közlése előtt ismerjük meg Szeremley Györgynek, a Batthyány-adminisztráció titkárának véleményét az őrségieknek a nemesi jogállásukért folytatott peréről:
"Hogy milyen volt a helyzetük [Újlaki] Lőrinc herceg kora előtt – akihez, mint földesúrhoz, az alattvalók életük végéig függő viszonyban voltak –, nem derül ki az általam olvasott feljegyzésekből. Ám ha valaha is rendelkeztek volna [az őrségiek] kiváltságokkal, a királyi kincstár mialatt a Batthyányak elleni peres eljárást hét-nyolc éven át elszántan folytatta [kb. 1678-1681] – kétségkívül előadta volna azokat.” 12
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
1 Bél Mátyás: Notitia hungariae novae historico geographica. Bp. 2012. 246-248.
2 „Szentpéter, Szalafej, Belső és Külső Rákos, Pankasz, Szenyeháza és Hodos. Ezek valamennyien […] a Rábán túl Csákánytól egy mérföldnyire fekszenek. […] magasabb helyekre települtek, nagyobb völgyek között. Földjük nehezen művelhető és egyetlen szőlőhegyük sincs. A községek lakói teljesen magyarok. A férfiak tagbaszakadtak, alkalmasak a hadi szolgálatra. Csak földművelésből élnek. Az uradalom örök jogon a Batthyány családé.” Bél (2012) 421.; VSz 1977. 3. 456. (A VSZ fordítását javítottam.)
3 Szeremley-kézirat az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban van. Jelzete: EFK Batthyány-gyűjtemény Cat. X. Tit.I. kkkk. 9.
4 Bél (2012). 248-249. p.
5 Az 1728-as országos összeírásban az Őrségben Szeremley György Kercán bír 13 jobbágytelket (10 nyolcad- és 3 negyedtelket), továbbá 100 kapás hegyvámos szőlőt. MNL VaML IV.13.a. 1728. 2. kötet. 600-603. Az Őrség 1733-as urbáriumában Szeremley György szerepel Kerca birtokosaként, 1300 Ft-ért inscribálta korábban a falut. MNL Filmtár W 281 A gróf Batthyány család németújvári levéltára, Lad XI. Fasc. 2. No. 2. Az Őrség urbáriuma 1733. Kerca.
6 Pelsőci (Gömör m.) birtokaik visszaszerzéséről 1731-ben: MNL A 57 36.291.
7 Pataky (1990) 174.-175., 178-179.
8 MNL A 57 25.513.; A digitális kép: https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/imgview/cimereslevel-adatbazis/7044/
9 Mindkettőjükről rövid életrajzot írt: OSzK Kézirattár Fol. Hung. 452. „Néhai Méltóságos Gróf Batthyáni Ádám Úr jelesb dolgairul, a mit ex traditione is tudok”. 18. sz első fele, autográf és másolat, 9 folio.
Hursán Szabolcs: Batthyány Lajos Ernő életrajza (1746). In: Lymbus 2024. 519-533., ezen belül Szeremleyre 520-521.
10 Szeremley a hatalommal való megegyezést szorgalmazó „cohortációjáról” a templomfoglalások idején: MNL P 1314 93918. Jelentése a Kercát is érintő katonai diszlokációról: MNL P1314 100130. A templomok elvétele utáni tömeges őrségi szökések ügyében Szeremley burkolt jobbágyvédő tanácsa Batthyány Lajosnak: MNL P 1314 100154.; ld. még Orbán Róbert: „Őrségi falvak” Somogyban. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények. 2000. 4. 31-45.
11 A kérdőpontokról: Tóth Gergely: Bél Mátyás „Notitia Hungariae novae...” című művének keletkezéstörténete és kéziratainak ismertetése. 1. köt. Bp. 2007. 63-70. A kérdőívek, azok szempontjai nem maradtak fenn.
12 Az Őrség történetének kulcsát jelentő okmányokat, azaz az Újlaki Lőrinc birtoklása előtti Őrségre vonatkozó okleveleket a Balassa család levéltára őrizte, amelyek csak 1896-ban kerültek a Nemzeti Múzeum, később az Országos levéltár őrizetébe. Borsa Iván: A Balassa család levéltára. Bp. 1990. 5-6.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése