2010. június 3., csütörtök

Ritás és gyakor

Ritás és gyakor – e két kifejezést ma már az Őrségben is egyre kevesebben értik. Pontosabban, a ritást az őrségiek még értik, de már egyre ritkábban használják, inkább irtást mondanak helyette. Az, hogy mi a gyakor, talán egy-két ember tudja még, vagy talán egy sem.

Egyik sem őrségi tájszó. A ritás elnevezés valaha az egész Nyugat-Dunántúlon használatban volt. Voltak vidékek, ahol a ritást és az irtást párhuzamosan használták. Az Őrségben pedig értették ugyan az irtás szót is, de a mindennapokban a ritásról beszéltek.

A ritás (erdő)irtást jelentett. Ritás, ritkítás, ritka, ritó kapa ( = ritkító kapa), stb.

A ritás kifejezés egész sor őrségi földrajzi névben fennmaradt: Pl. Magyarszombatfa – Ritási-domb, Gödörháza – Kis-ritási-árok, Kercaszomor – Doma-rítás, Alsószenterzsébet - Ritásoki-rét, stb.

A gyakor kifejezést ma már egyáltalán nem használják. Régi, írott forrásokban, pl. határjárásoknál gyakorta találkozhatunk vele, de a szó mára gyakorlatilag eltűnt, csak néhány földrajzi név őrzi emlékét. A gyakor sűrűt jelentett, a gyakor erdő pedig sűrű erdőt.

Amit gyakran (sűrűn) csinálunk, abban gyakorlottak leszünk.

Földajzi nevek: Márokföld – Úr-gyakla, Úr-gyakra (= Úr sűrűje), Szentgyörgyvölgy - Parlagos-gyakor, Kis-gyakori-árok, Magyarszombatfa – Széles-gyakor, Pankasz – Tüskés-gyakri-forrás, Tüskés-gyakri-rét, Kotormány – Nyíres-gyakor (okleveles adat a XV. századból)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése