"A szőlőpásztor fizetését kiszettük, a rentánsokat feljelütük" - Kerkáskápolna hegyközségének jegyzőkönyvei (1832 - 1922)

Kerkáskápolna történetének érdekes és értékes dokumentuma az 1832-ben készült hegyközségi szabályrendelet és az 1832 és 1922 között vezetett hegyközségi jegyzőkönyv.

A szőlőhegy a falutól északnyugatra volt, közel a bajánházi határhoz. Az 1858-ban készült kataszteri térkép itt két csoportban összesen 16 boronából készült présházat ábrázol. A Nagy-hegy  nyugat – keleti irányban húzódó pincesorán akkor a tulajdonosok a következők voltak: Krizsay István, Krizsay József, Avas József, Bata József, (?),  Zsoldos Ferenc, Markó Mihály, Bicsák János, Avas Sándor és Avas Bálint, Avas Dániel, Krizsay József, Németh György, Keserű József. A Nagy-hegytől kicsit délebbre, a faluhoz kicsit közelebb volt egy észak déli irányú pincesor is, amit Kis-hegynek vagy Belső-hegynek neveztek. Itt a tulajdonosok: Póczak János, Simon Gábor, Törő Dániel. Voltak olyan szőlőtulajdonosok is, akiknek a területén a térkép készítésének idejében nem áll pince. (Természetesen ők is a hegyközség tagjai voltak.)

A hegyközség élén az elöljáróság állt, amelynek vezetője a hegymester volt, a többi tisztségviselő elnevezése alkalmanként változott.  Évente legalább egy alkalommal - Szent Márton nap környékén -  hegygyűlést tartottak. Ekkor jegyezték be a jegyzőkönyvbe az elmúlt évben történ olyan kihágásokat, amelyekért hegyközségi szabályrendelet (az „articulus”) szerint büntetés járt. Ilyentájt számoltak el a szőlőpásztorokkal is. Voltak évek, amikor tavasszal is volt hegygyűlés, sőt néhányszor soron kívüli összejövetelre is sor került.
A hegyközség autonóm testület volt, amely szinte az egész falut képviselte, hiszen majdnem mindenkinek volt szőlőbirtoka is. A faluban egyetlen nemes család élt, a Krizsay, de a szervezetben nekik sem voltak előjogaik.
A jegyzőkönyv jól tükrözi a birtokosok közötti alkalmi egyenetlenségeket, súrlódásokat is. Pl. 1887-es bejegyzésből kiderül, hogy a hegyközség közös költségeihez csak a régi birtokosok járulnak hozzá, az újak nem. Az utolsó hegygyűlésre valószínűleg 1895-ben került sor, a következő időszak bejegyzései már csak a birtokosok egymás közötti elszámolásáról szólnak. Az 1900. évi bejegyzés Kerkáskápolna község "volt szőlő birtokosait", az 1901. évi pedig "kerkáskápolnai hegységi érdekeltséget" említ.

A jegyzőkönyvbe az utolsó bejegyzést 1922-ben írták be. A hegyközség erre az időszakra végérvényesen megszűnt. Ma már egyetlen présház sem áll az egykori szőlőhegyen..

A hegyközség elöljárói voltak:
1840 - Markó József öreg hegymester (= főhegymester), Keserű István hegybíró ( = alhegymester), öreg Avas János, Bata Ferenc, ifj. nemes Krizsay János, Németh György, Szabó János, Szép János esküdtek

1857 - Avas János hegymester, Keserű József vicehegymester, Szabó Ferenc hegybíró, Bata József jegyző, Koczor Ferenc, Krizsay János, Krizsay József esküdtek

1869 - Markó Mihály hegymester, ifj. Avas Dániel hegybíró, Koczor Ferenc, Németh Dániel, Krizsay János öreg, Póczak Gábor, Szabó Ferenc esküdtek, Krizsay Gábor, Simon Gábor hegyhajdúk.

1887 - Németh József hegybíró, Avas Dániel elöljáró, Avas János, Balogh József, Póczak Gábor, Simon Gábor, Szép Gábor esküdtek

Néhány bejegyzés a jegyzőkönyvből

1834.

Az Szent Márton napi Hegygyűlés mely tartatott ilyen móddal.

1. Szabó János kertzai lakos kifizetődött  6 forint 30 krajcárral  (….)
2. Tóth Péter házánál [lakó]  Ábrahám Istvánné Simon Ferenc szőllejében barack lopáson tapasztaltatott. Büntetése az articulus szerint 4 Forint. Fizetetlen.
3. Császár István zsellérje vasárnapi napon gazdája szilvafáját megrázta. Tekintvén az elöljáróság nyomorult özvegyi sorsát, az articulus értelme szerint vele nem bánt. Semmi büntetése.
4. Ifjú Avas János Votegh János szőllő szénáját ( = szőlőben lévő szénáját) elvitte. ….. Büntetődött egy Forintra.
5. Votegh János felesége azt adta elő, hogy hallotta, hogy Avas Mihály azzal kérkedett, hogy [olyan] korai répapalántát vitt, mely volt Berkes Jánosé. Büntetése 4 Forint.
6. Avas József felesége a szőlőpásztor által szőlőlopáson tapasztaltatott. Büntetése egy Forint.
7. Tóth Péter szőlőpásztor restal (=? restanciája) 40 krajcár. Az articulus olvasáson nem jelent meg, büntetődik.

A Kápolnai Hegy érdemes elöljárósága a senyeházi nagyharangra adakoztak öt forintokkal. …

Ládába készpénz tétetett 3 Forint

1835. 
- Votegh János verekedésen tapasztaltatott Dora Józseffel, mely büntetlen maradt. 
-  N. (= Nemes) Krizsay János cselédje Németh György pincéje üstökje alól hordót hordtak el. Kérdés alá vonatik.

-   A szőlőpásztor fizetését kiszettük [kivettük a ládából], a rentánsokat feljelütük (= a restanciával rendelkezőket és a rendszabályok ellen vétőket feljegyeztük), a pásztor fizetését Keserű István kezére adtuk. A ládában maradt 5 Forint és 2 krajcár

1882, május 22.
Rendkívüli hegygyűlés tartatott, a gyepük megvizsgáltattak.
Avas Dánielé ... egészen rossz volt, Krizsay Sándoré ugyancsak rossz, Zsoldos Ferenc mellékgyepüje ugyancsak rossz. Póczak József a birtoka végében a kapuját nem csináltatta meg, a hegy mellett levő birtokára az átmenetet sem kapuval sem ággal el nem látta, egészen pusztán tartva tartja. A hegy keleti oldalán levő Avas Dániel megyésségével közös gyepü teljesen elpusztíttatott. A bemenetre használt hácskó kidöntetett .....  Az elintézés tovább halasztatott.