Régi őrségi nemzetségek - 6. a Bita család

Valószínűleg a ma is az Őrségben élő Bita család őse volt „Őri Bito” (Bithou de Evr), akit egy1335-ben keltezett oklevél említ. Bitóháza vagy más néven Miskefalva (Bythohaza alio nomine Miskefalua) a középkorban a Lugos patak közelében (Hegyhátszentmártontól délre) állt. A település a XVI. század végén elpusztult, de helye az erdőben azonosítható, a területet ma is Miske néven ismerik.

A Bita család központja a XVI. századtól kezdve Felsőrákos (mai nevén Kisrákos) volt, a falu központját ma is a Bita szerként ismerik.

1550-ben  urbárium szerint az Őrségben csak Kisrákoson éltek Bita nevűek. Az összeírásban  Bita (Bytha) Bálint, Bita (Bytha) Mátyás és Bita (Bytha) Balázs neve szerepel. 1729-ben Bita (Bitta) Mihály, Bita (Bitta) Tamás és Bita (Bitta) György kisrákosi és  Bita (Bitta) János ispánki családfőket említik.

A kisrákosi Bita Mihály és az ispánki Bita János 1733-ban a Somogy megyei Orciba költöztek. (Utódaik ma is Somogyban élnek.)

A Bita meglehetősen ritka családnév. A Magyarországon élő Bita nevűek jelentős része az őrségi Biták leszármazottja.

Óri Bitót (Bithou de Evr) említő oklevél (DL 103257) a Magyar Országos Levéltár honlapján:

Bithou de Evr

Kisrákos és Iklód helynevei 1864-ből

(Pettky István kisrákosi jegyző Pesty Frigyes kérdéseire adott válasza)

Kisrákos Vas megyének Őrségi szolgabírói járásában az úgynevezett „Őrségben” fekvő falu –mely írás szerint Külsőrákosnak, köznyelven azonban Kisrákosnak neveztetik és köztudomásulag más neve nem is volt soha.

E község mikor említtetik legkorábban arról semmi bizonyosat nem tudunk, de egész valószínűséggel egyike a vidék legrégibb telepeinek, melyek jelenleg is eredeti nevüket viselik.

Honnan népesült vagy neve honnét ered arról egyáltalán semmi tudomás nincsen.

A határában létező dűllők:

Denke – legelő és rét

Róda – Szántóföld, rét és legelő

Sziakor – szántóföld

Szenyégető – erdő, legelő és rét

Espanirtás /Ispánirtás/ - legelők és rétek

Tóállás – lapályos rét, körülötte fenyves erdővel

Geczere – legelő

Csepelyes – egykor szép tölles erdő

Rakottyás – szántóföldek

Lugosi út tája – szántóföldek

Győr széle – szántóföldek

Szolga parraga – legelő és silány fenyves, hol római pogány temetőhalmok vannak

Külső Gala – előbb tölles erdő, most legelő

Keresztfa – szántóföld

Nagykert – szántóföldek

Zsohár hegy – szántóföld és elpusztult szőllő

Golyvás part – árkos vízhordta oldal, szántóföld és legelő

Lőrincz víze tája – cserjés legelő és árkos hely szántóföldekkel

Nyíresi út tája – szántóföldek

Gyalogút – szántóföldek és árkos csalitos legelő

Csörgöt – szántóföldek és partos legelő

Kisrákos helységgel egy községet képez Iklód falu, mely régibb iratokban „Iklódi pusztának” neveztetik, nemes bírtok. Eredete és honnét települése ismeretlen.

A határában létező düllők:

Kövecs – kavicsos szántóföldek

Széritás – szántóföldek és erdő csekély réttel

Fehér földes árok – árkos, cserjés legelő

Kisritás – legelő, erdő és szántóföld

Nagy árok – mély, vízmosta régi árok és bokros legelő

Pattogós – erdő és fenyőbokros legelő

Törzsökös – vízforrásos völgyrét, körös körül százados tölgytörzsekkel

Egresd – egerfabokros völgyi legelő

Szaknyéri telek – kaszáló Szaknyér helység fölött délről

Nagy árokvég – szántóföldek

Hosszúbürü – szántóföldek és bokros legelő

Csárda – korcsma, szántóföldek, rétek és bokros legelő a helység és Vas vármegye déli határán /Szala folyócska mellett/

Alkarika, Bajánfiaandrásháza, Farkasi, Iklód, Kánszeg, Könyeháza, Őrmihályháza, Pácod, Szentviszló - "ismeretlen" őrségi falvak

Az Őrségre vonatkozó írott forrásokban olyan településnevek is fel-felbukkannak, amelyek ma már nem használatosak. Az alábbi nevekkel a szűkebben vett Őrség területén találkozunk:

Alkarika, más néven Kápolnásfalu ( Alkaryka, Kapolnasfalw - 1428), Kápolnáskerca (Kapolnaskyrcha - 1452) Valószínűleg mindhárom elnevezés a mai Kerkáskápolnát jelöli. Kerkáskápolna az 1700-as évek elejéig Szalafővel és Őriszentpéterrel együtt az Őrség népesebb települései közé tartozott. Temploma volt, aminek pontos helyét nem ismerjük, talán a mostani temető környékén állhatott. A "Várdomb" dűlőnév pedig erődített helyre utal. A Kápolnáskerca név utótagja nem inkább a Kerca patakkal, mint Kerca faluval hozható összefüggésbe. A "Nagy-Kerka" (Kerka) és a "Kis-Kerka" (Kerca-patak) a falutól nem messze, Bajánháza határában egyesül.

Bajánfiaandrásháza (Bayanfiwandrashaza - 1428) Bajánházával azonos. 

Farkasi, Farkasfölde (Farkasy, Farkasfelde - 1350) Szomoróctól nyugatra, Domonkosfa vagy/és Tótkeresztú területén volt. Nem azonos a Szentgyörgyvölgye területén lévő Farkasival! 

Iklód A XIX. században beolvadt Kisrákosba. A név ma is ismert.

Kánszeg Dávidházától északra. Az elnevezés dűlőnévként, illetve a Kánszegi-patak elnevezésében máig fennmaradt.

Könyeháza (Kwnyehaza - 1428) Valószínűleg a későbbi Kotormánnyal (Kotormányszeggel) vagy annak nyugati részével azonos.

Őrmihályháza (1548) Valószínűleg Kotormány egy részével, annak keleti szerével azonos.

Pácod - (Pacuth - 1310) Pankasztól délre. A XX. század első felében néptelenedett el teljesen. A terület most Zala megyéhez tartozik. Korábban alkalmanként Vas megyéhez, illetve az Őrséghez számolták. Szentviszló - Kerca és Szomoróc között, a pataktól délre a "Pusztatemető" környékén. A Szent Vencel templomot 1208-ban említik először.