Szalafői völgyek - helynevek a Pesty Frigyesnek küldött jelentésben (1864)

" ..........................................
A község neve Szalafő, lakossága magyar. A község onnan vette nevét, hogy a Szala a határában kezdődik. Mivel pedig az egész határ hegy és völgy, ahol több völgyek összejönnek, abból ered a Szala folyó vize [de] csak akkor, amikor az eső bőven esik, száraz időben a víz már szűkölködik.

- Téli nyugotról jön egy völgy, mely neveztetik Gyöngyösi völgynek, a hegytetőn vannak szántó földek, melyek neveztetnek Nyíresi földeknek.

- Ugyan másik völgy jön Tótság felől, mely neveztetik így Hegyi völgynek [az itteni földek] neveztetnek Pigyerszeri utcamelléki földeknek, ennek tájékán e név alatt legelő is van.

- Másik völgy neveztetik Árkok alatti völgynek, amely részén legelő van az Cser-völgynek neveztetik, a hegytetőn szántóföldek [vannak], amelyek neveztetnek, Árkok fölötti földnek.

- Negyedik a Hétemi völgy, mely kezdődik a Tótság felől, a Fekete tónál, a tót határszélen, melynek szűkes lapján rét van, mely Hétemi rétnek neveztetik. A hegytetőn és az oldalon puszta legelő és csepötés.

- Az ötödik völgy, mely Nyárkai völgynek neveztetik, az néhol szántóföld, néhol rét, néhol árkos, nyárkás.

- A hatodik völgy Kiskút völgy tájékának neveztetik.

- A hetedik a Söprüsdi völgy, mely északon a kondorfai határnál kezdődik, többnyire csádés legelő, melyben közben-közben szántóföld van. Ezek Söprüsdi völgy tájékának neveztetnek.

- Nyolcadik a Cig völgy, melynek lapján egészen szűk völgy van – haszontalan néhol sovány agyagos szántóföld, mely Cig völgyi oldalnak neveztetik.

Nagy úti szántóföldek, melyek Úti földeknek neveztetnek – néhol rossz legelő, néhol agyagos szántóföldek.

Cser völgy, melynek lapja … pusztás, sovány legelő.

Ezen völgyágak a Szalába futnak bele. A Szala melletti szűk lapon rét van, melyek Szala melletti rétnek neveztetnek.

Alsó telek, szántóföld, öreg szántóföld, kevés rét van benne a Szala mellyékén.

Horváth György völgyoldal, mely a szentpéteri határszélen van."

(A Pesty Frigyesnek küldött levélen nem szerepel aláírás.)

Fehér kosz az Őrségben

Az 1800-as évek első felében az Őrség földjéről készített feljegyzésekben olvashatunk a fehér koszról vagy másik elnevezésével földi koszról:

Az Őrségi sovány földnek leírása címmel 1828 - 1830 körül keletkezett, több változatban is meglévő feljegyzés a következőket írja:

"mely le folyásoknak helyét az úgy nevezett fehér kosz be fogván, ott, ameddig a kosz befogta sem fű, sem fa nem terem."

Egy másik, 1828-ban papírra vetett, az őrségi falvak gazdálkodási viszonyairól szóló leírás az alábbiakat tartalmazza:

Ispánk: - "Földjeik a földi kosz által is gyakran bevonatva vannak. ..... [Földjük] ...hegyes-völgyes, koszos és csepötével felvert."

Kapornak - "Fekvése a határnak hegyes - völgyes, meredek partokból álló, földje sárga vereses agyag, terméketlen, a földi kosz megfogja, annak tulajdoníttatik terméketlensége."

Szatta: - "Földjük kemény, kosszal bévont sárga agyagból álló, sovány, terméketlen, vízmosásos."

A fehér kosz vagy földi kosz az agyagon, agyagos márgán, a talaj felső rétegében jelentkező só felhalmozódást, sókiválást jelentette. A jelenség az Őrségben olyan helyeken, ahol az agyagos talajt borító vékony humuszréteg megsérült, lekopott, ma is megfigyelhető. Ilyen helyek például a határ menti nyomsávok, ahol a határőrség által több évtizeden keresztül végeztetett boronálás, tárcsázás során fellazított humuszréteget a csapadékvíz lemosta. A XVIII. – XIX században a völgyektől távolabbi, széles dombhátakon az erdőterületek irtása és művelés alá vonása miatt a „fehér kosz” nagyobb területeken is megjelent.

Napjainkban nagyobb fehér koszos foltok találhatunk: a Kotormány és Domafölde közötti a határnyiladék magyar oldalán, valamint - szintén a határnyiladékban - Szalafő és Dolány (Dolenci) között. Kisebb "koszfoltra" főleg a régi szekérutak mentén, többfelé megfigyelhetünk. Pl. Kerca és Szomoróc között a "határút-parton".

Az őrségi esküdtek névsora 1629-ből

Az őrnagyi intézmény az Őrségben az 1600-as évek végéig állt fenn. A korabeli forrásokban alkalmanként később is találkozunk az őrnagy megjelöléssel, de az őrnagyként megjelölt személy ez időtől kezdődően már nem tekinthető az őrségi autonómia megtestesítőjének, hanem inkább a Batthyányak által kinevezett ispánnak.

Paradox helyzet alakult ki a XIX. század elején. Az őrségiek körében szervezkedés kezdődött a régi szabadság visszaszerzése érdekében. A titokban tartott összejöveteleken a feltételezések szerint őrnagyot is választottak. A szervezkedés hamvába holt, ha „választásra” valóban sor került, az őrnagy nevét nem ismerjük. (Esetleg a szervezkedésben fontosabb szerepet vállaló őriszentpéteri Farkas János jöhet szóba.) Ugyanebben az időszakban nevezte magát az Őrség őrnagyának Nemesnépi Zakál György uradalmi erdőispán is, aki éppen a helybeliekkel való konfliktusa miatt egy időre kénytelen magát az Őrséget is elhagyni. Nemesnépi Zakál Györgyöt soha nem választották őrnaggyá.

Az 1491 és 1691 közötti időszakból 10-12 őrségi őrnagy nevét ismerjük. (Egy-két esetben bizonytalan, hogy ugyanazon név különböző írásmódjával találkozunk-e vagy valóban más – más személlyel.)
Az őrségiek az őrnagy mellé tizenkét tagú esküdt tanácsot is választottak. Egy 1629-es feljegyzésben megőrződött az akkori őrnagy és – vele együtt – kilenc esküdt neve.

Soldos István őrnagy [Szalafő]
Őriszentpéter (Zenthpeter): Babos Szabó Márton (Babos Zabo Mártony), Balogh György (Balogh Giörgh), Baksa Mihály (Baxa Mihaly)
Bajánháza (Bayanhaza): Baján Mihály (Baÿan Mihaly)
Kerca (Kertsa): Pap György (Pap Giörgh)
Szomoróc (Zomorots): Kovats István
Hodos: Ábrahám Mihály
Szaknyér (Szaknier): Kósa István

Régi őrségi nemzetségek - 2. A Zsoldos (Soldos) család

A Soldosok (Zsoldosok) az Őrség legnépesebb és legtekintélyesebb családjai közé tartoztak. A nemzetség múltja egyértelműen Szalafőhöz kapcsolódik. A XVII – XVIII. századi összeírásokban 18-20 Soldos família szerepel. Míg Dávidházán, Nagyrákoson és Őriszentpéteren csupán egy-egy Soldos nevű család volt, Szalafőn 15 – 17. Az 1700-as években Szalafő Soldosok lakta részét Zsoldosszernek nevezik. A Zsoldosszer valószínűleg a későbbi Templomszerrel azonos.

Az 1550-es urbárium Szalafőn Soldos Tamás, Soldos Imre és Soldos Lénárt nevét említi

A család tagjai közül többen is viseltek őrnagyi tisztséget. 1629-ben a szalafői Soldos István volt az Őrség őrnagya, 1666 körül pedig a szintén szalafői Soldos Márton. Soldos Istvánról feljegyzi az összeírás, hogy „Eörnagy - míg ez tisztben vagyon liber” - tehát mentesül a jobbágyi szolgáltatások alól.

1732-ben a Nagyrákoson lakó Zsoldos Márton szökött el családjával együtt a Somogy megyei Orciba. 1751-ben az elszököttek között jegyezték fel a szalafői Zsoldos Ferencet és három fiát.

A szalafői Soldosok sokfelé szétrajzottak, így pl. szalafői volt XVIII – XIX. század fordulóján Pápán dolgozó Soldos György könyvkötő. (A pápai Soldos család rendszeresen támogatta a református kollégium diákjait is, akik között számos őrségi volt.)

A könyvkötő mesterséget választotta a család egy másik tagja Zsoldos István is, aki „ könyvkötő mesterségre adattatván sok vándorlás után magát Szombathely városban letette".

Zsoldos Istvánnak öt gyermekéről tudunk – közülük a legidősebb, István - apja mesterségét folytatta. Az apa feljegyzése szerint 1818-ban fiatalabb gyermekei közül János mészárosként, György kalmárként dolgozott, Ferenc törvénytanuló, Terézia pedig hajadon volt. (Zsoldos Ferenc az iskolái elvégzése után ügyvéd lett)