A Szomoróc és Őrihodos közötti "Vicinális út" ügye

A Kercaszomor (Szomoróc) és Hodos közötti un. "vicinális út" 1923-ig törvényhatósági út volt. Ez azt is jelentette, hogy addig a fenntartásáról, gondozásáról a vármegye volt köteles gondoskodni. 1923-ban (Szomoróc visszatérése után) a vármegye úgy döntött, hogy az utat a megyei fenntartású vicinális  utak hálózatából törli. Az út további fenntartására a megyei törvényhatóság Szomoróc községet kötelezte.

"Vasvármegye törvényhatósági bizottságának Szombathelyen 1923. évi szeptember hó 17-én és folytatva tartott évnegyedes rendes közgyűlés jegyzőkönyvéből. 8014—1923. szám. Tárgy: A vármegye alispánja jelenti, hogy múlt év február havában Szomoróc községgel együtt az őrihodos—szomoróci vicinális útnak kb. 2 és fél km.-es szakasza is felszabadult a megszállás alól. Ezen útszakasz tekintetében — a vicinális utaknak törvényhatósági kezelésbe való átvétele alkalmával — intézkedés

nem történt s mert ezen útszakasz jelenlegi helyzetében vicinális útnak nem tekinthető, javasolja, hogy ezen útszakasz a vicinális utak hálózatából kihagyassék s annak mint községi közdűlő útnak fenntartása Szomoróc község köteleztessék. Véghatározat. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye alispánjának előterjesztését elfogadja s ehhez képest az 1890. I. te. 36. §-a alapján kimondja, hogy az őrihodos—vicinális útnak jugoszláv megszállás alól felszabadult mintegy 2 és fél kilométeres szakaszát a törvényhatóság vicinális úthálózatából kihagyja. Felhívja egyúttal Szomoróc község képviselőtestületét, hogy az 1890. I. te. 47. §-a értelmében ezen útszakaszt a községi útjainak hálózatába vegye fel s ennek fenntartásáról gondoskodjék. Mely véghatározat a vármegyei hivatalos lap I. rovatában közzététetik azzal, hogy ellene a közhirré- tételtől számitott 15 nap alatt a vármegye alispánjánál beadandó és a m. kir. Kereskedelemügyi miniszter úrhoz cimzendő felebbezésnek van helye. Miről a vármegye alispánja, Szomoróc község elöljárósága, a szentgotthárdi főszolgabíró, mint a vicinális útügyi érdekeltség elnöke és a vármegyei hivatalos lap szerkesztője értesittetnek. Jegyezte és kiadta: (P. H.) Dr. Horváth Kálmán s. k., vm. főjegyző.

(Vasvármegye hivatalos lapja, 1923. október 11. 280. p.)

Hodos régi templomának pusztulása

Részlet Horváth Ferenc kercai plébános "Hodos - Kerca - Velemér plebániák története" címmel 1912 körül írt feljegyzéséből.

A templom a plébánia birtok szélén állott, az 1808-ki Canonica Visitatio szerint torony nélkül és téglából rakott szószék s 4 padon kívül meg a Szent Erzsébet oltáron kívül a templomban semmi sem volt található; illetve a templom mellett állott a harangláb 2 haranggal.
Végzetes volt az 1826. év, amikor augusztus 1-én, a délelőtti órákban a templomtól éjszakon közelben levő lakóház Visontay-é egy pásztorlány vigyázatlansága miatt meggyulladt és a templom a fából épült plébánialakkal együtt a tűz martaléka lett, annál is könnyebben, mert szalmával fedettek voltak. Patrónus hiánya és a katolikusok csekély száma miatt többé föl sem épülhetett.

Két ízben kísérlettem meg a romokból újra egy kis kápolnát legalább állítani, de sikertelen volt minden törekvés; segélytámogatást nem nyerhettem.
Egy legvégső kísérletem volt 1879-ben, midőn Wágner Károly a hodosi korcsma tulajdonosa 600 forintot ajánlott egy kápolna építésére a meglevő anyagból, én pedig a szükséglendő faanyagot ajánlottam, mégis kellett volna költségvetés szerint még 800 forint. Már a fát kifaragtattam a jó remény fejében, és mivel a hiányzó összegre semmi kilátásunk nem nyílott a részben már avulni kezdő fát potom áron kellett eladni, hogy munkadíj némileg kárpótolva legyen. Így maradt romokban a templom naponként pusztuló fala, míg végre1893 VII. évben a téglaanyag árverésen püspöki engedély mellett 60 forintért eladatott s kamatozásra tőkésítve lett s így a templom alapja 300 forintra emelkedett. 1900-ban a templom hely s tér 480 korona s így a templom alap tőkéje lett 1152. 24 fillér. Mely összeg az egyház hivatal által kezelve kamatozik
A bontás, úgy az alapfal kiásása idejében, naponként jelen voltam, figyelemmel kisérve mindent, nem fordul-e elő valami régiségi lelet. De semmi más nem jött a felszínre, mint egy 175 cm hosszúságú, 5 lapra faragott szürke kő …. (!)… ily alakban, melynek előlapjaira domború †kereszt volt faragva. Ez a lelet és a falbontásakor feltűnő nagy mennyiségű téglatörmelék, mert alig 12 ezer jó tégla került ki belőle – biztosan engedett következtetni arra, hogy e hodosi templom már 12-ik században épülhetett az itt közelben levő s már korábban elpusztított kolostor maradványaiból, mert az a kereszttel jelölt kő a bejárat (vagy portálé) oldaloszlopa lehetett, teljes biztossággal megállapítható volt.

Az 1848 - 49-es szabadságharc őrségi katonái

Az alább olvasható kimutatás 1867-ben készült az Őrségi járásban tartózkodó volt közhonvédekről, illetve azok özvegyeiről, árváiról. Tehát az összeállítás nem tartalmazza valamennyi 1848-49-es őrségi katona nevét, hanem - néhány kivétellel - csak azokét, akik 1867-ben még életben voltak.

Haaz Lőrinc - Hegyhátmarác (ma: Felsőmarác) - honvéd tizedes - 45. honvéd zászlóaljban szolgált, szuronytól megsebesült

Kulcsár János - Pankasz - honvéd tizedes - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált, golyótól sebesült

Kardos Ádám - Hodos - honvéd őrmester - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált (a kimutatás készítésekor: ev. lelkész)

Hodossy Ferenc - Kerca (ma: Kercaszomor) - a 2. honvéd zászlóaljban szolgált (a kimutatás készítésekor: református tanító) - golyótól megsebesült

Kapitán Gábor - Viszák - honvéd tizedes - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Kecsmár József - Hodos - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Németh Dániel - Hodos - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált (a kimutatás készítésekor már halott volt, özvegye: Ábrahám Katalin, két árva maradt utána)

Karlovich László - Nagyrákos - közhonvéd - a 18.honvéd zászlóaljban szolgált - (a kimutatás készítésekor: vagyontalan zenész)

Szőke György - Pankasz - közhuszár - a Bocskay huszároknál szolgált - (a kimutatás készítésekor: "vagyontalan, szegény, sörtvés pásztor")

Simon István - Viszák - közhonvéd - a 47. honvéd zászlóaljban szolgált - meghalt (özvegy édesanyja elaggott, beteges)

Mihály István - Viszák - közhonvéd -a 47. honvéd zászlóaljban szolgált - meghalt (özvegye: Németh Rozália, három árva maradt utána)

Varga Mihály - Szombatfa (ma: Magyarszombatfa) - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált - golyótól megsebesült

Sipos György - Rábaszentmárton (ma: Hegyhátszentmárton) - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Sipos Péter - Ivánc - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált - meghalt (özvegye: Németh Erzse, 3 árva maradt utána)

Orbán János - Szalafő - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Szabó János - Nagyrákos - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Orbán József - Szalafő - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Szakony József - Nagyrákos - közhuszár - a 10. huszár ezredben szolgált - megsebesült, nyomorékká vált

Bata Ferenc - Őriszentpéter - huszár - a 10. huszár ezredben szolgált

László Mihály - Nagyrákos - honvéd tizedes - a 45. honvéd zászlóaljban szolgált

Szabó Gábor - Őriszentpéter - közhonvéd - a 32.honvéd zászlóaljban szolgált

Kovács József - Őriszentpéter - közhonvéd - a 32. honvéd zászlóaljban szolgált

Kovács János - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Spilák József - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Kiss János - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Róka Dániel - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Nagy Ferenc - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Szabó Benedek - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Berta Ferenc - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Török József - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Györke József - Senyeháza (ma: Bajánsenye) - 44. honvéd zászlóaljban szolgált - meghalt (özvegye: Zakály Judit)

Bozsek Péter - Őriszentpéter - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált (a kimutatás készítésekor foglalkozása: megyei pandur)

Dora Péter - Kerkáskápolna - közhonvéd - "elholt a csatákban" (özvegye: Spilák Lidia, öt árva maradt utána)

Szabó István -Kerkáskápolna - közhonvéd -a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Siska János - (?) - közhonvéd - a 44. honvéd zászlóaljban szolgált

Az őrségi esküdtek névsora 1629-ből

Az őrnagyi intézmény az Őrségben az 1600-as évek végéig állt fenn. A korabeli forrásokban alkalmanként később is találkozunk az őrnagy megjelöléssel, de az őrnagyként megjelölt személy ez időtől kezdődően már nem tekinthető az őrségi autonómia megtestesítőjének, hanem inkább a Batthyányak által kinevezett ispánnak.

Paradox helyzet alakult ki a XIX. század elején. Az őrségiek körében szervezkedés kezdődött a régi szabadság visszaszerzése érdekében. A titokban tartott összejöveteleken a feltételezések szerint őrnagyot is választottak. A szervezkedés hamvába holt, ha „választásra” valóban sor került, az őrnagy nevét nem ismerjük. (Esetleg a szervezkedésben fontosabb szerepet vállaló őriszentpéteri Farkas János jöhet szóba.) Ugyanebben az időszakban nevezte magát az Őrség őrnagyának Nemesnépi Zakál György uradalmi erdőispán is, aki éppen a helybeliekkel való konfliktusa miatt egy időre kénytelen magát az Őrséget is elhagyni. Nemesnépi Zakál Györgyöt soha nem választották őrnaggyá.

Az 1491 és 1691 közötti időszakból 10-12 őrségi őrnagy nevét ismerjük. (Egy-két esetben bizonytalan, hogy ugyanazon név különböző írásmódjával találkozunk-e vagy valóban más – más személlyel.)
Az őrségiek az őrnagy mellé tizenkét tagú esküdt tanácsot is választottak. Egy 1629-es feljegyzésben megőrződött az akkori őrnagy és – vele együtt – kilenc esküdt neve.

Soldos István őrnagy [Szalafő]
Őriszentpéter (Zenthpeter): Babos Szabó Márton (Babos Zabo Mártony), Balogh György (Balogh Giörgh), Baksa Mihály (Baxa Mihaly)
Bajánháza (Bayanhaza): Baján Mihály (Baÿan Mihaly)
Kerca (Kertsa): Pap György (Pap Giörgh)
Szomoróc (Zomorots): Kovats István
Hodos: Ábrahám Mihály
Szaknyér (Szaknier): Kósa István

Ali kanizsai szpáhi levele a hodosiaknak (1644)

365 évvel ezelőtt Ali végkanizsai (nagykanizsai) szpáhi a következő levelet írta a hodosiaknak:

"Mi Ali iszpaja, Végkanizsa várában lakozó, ti, kik vagytok hodosi bírók és polgárok, úgy hallom a falut meghagyomlottátok, szentpéteri hajdukat a szentegyházba beeresztétek. Az vitézek, egész sereg bizony rátok megharagudott volt, de van 15 napja, nagyságos pasához, agához járván sok könyörgéssel üket megengesztelvén, ím mind nagyságos pasa úr címeres hitlevelét, vitéz fő-fő agák pöcsétes levelét nektek küldtem. Semmit se féljetek, hanem 2 szekér 15 gyalog emberrel besiessen jünni, szomoróciak egy részét, 50 foréntot meghozzátok! Az vajat mind behozzátok, Az kiknek sót adtam vajért, azok is meghozzák, mihelyen ez levelem érkezik, egy órát is ne késsetek! Fejemre felelek, senki titeket nem bánt.

Az ki deszkákkal a szentegyház környékét becsináltottátok, az elbontsátok, mert nagyságos pasa úr úgy parancsolt!

Kiskapornak is, Szo/moróc/ is felet, vajat behozzák! Ezt el ne mulassátok!

Költ Kanizsán Anno 1644 idem qui supra"

Ali szpáhi a hodosiakkal együtt a kapornakiakat és a szomoróciakat is felszólítja az adók és ajándékok beszolgáltatására. A levélből kitűnik, hogy a hodosiak templomukat kisebb erődítménnyé kezdték alakítani, köré deszkapalánkot építettek. A fenyegető levél ennek azonnali elbontását is elrendeli.

A levelet Benczik Gyula közli a Régi templomos helyek az Őrségben c. tanulmányában. (Kiadta a Kercaszomori Önkormányzat 2001-ben.)

Régi őrségi nemzetségek – 1. A Könye család

Az Őrséget ismertető kiadványok többségében szerepel az a kitétel, hogy az Őrségben már a „kezdetektől fogva” ugyanazok a családok élnek. Van olyan szerző, akinél a kezdetek kifejezés a honfoglalást, van akinél az államalapítást jelenti. Többen magabiztosan említik a un. 1286-os kiváltságlevelet, amelyik név szerint sorolja fel az őrségi családfőket. Az egyébként megfontolandó hipotézis itt mindjárt megbicsaklik. Az 1286-ra datált oklevelet valamikor az 1700-as évek második felében írták. A hamisítvány is érdekes és értékes dokumentum. Készítői egy elképzelt okiratot próbáltak saját, akkori ismereteik alapján rekonstruálni.

Az oklevélben felsorolt családnevek nem az 1200-as, hanem az 1600-as, 1700-as évek állapotait tükrözik. Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy megnevezett családok többsége nem élt vagy élhetett már a XIII. században az Őrségben.

A régi családnevek között vannak olyanok, amelyek az Őrségre jellemzőek. Ilyen pl. a Könye. A fent említett, hamis oklevél Könye Gergelyt (Gregorii Keönie), Könye Ábrahámot (Abrahae Keönie) és Könye Pált (Paulo Keönie) sorolja fel. A nevek említése csupán annak a bizonyítéka, hogy a XVIII. században a Könyéket régi őrségi családként tartották számon.

A Könye azon családnevek közé tartozik, amelyik településnek is nevet adott. Könyeházáról 1428-ból van adatunk. A település valószínűleg azonos a későbbi Kotormánnyal. A későbbi összeírások szerint a Könye nevezetűek nagy része itt és a szomszédos falvakban lakott.

Pl. Könye György - Kotormányszeg (1550), Könye János - Kotormányszeg (1550),  Könye Péter - Hodos (1550),  Könye Péter – Kotormány (1659), Könye János – Kotormány (1659), Könye Miklós – Kotormány (1659), Könye Mihály – Kotormány (1659), Könye Tamás – Senyeháza (1630), Könye Ferenc – Hodos (1659), Könye János szabó – Hodos (1734), Könye János – Kerca (1659), Könye Mihály – Kerca (1659), Könye Ádám – Kerca (1659), Könye János – Őriszentpéter (1729), Könye Miklós – Nagyrákos (1729), Könye Péter katona – Szalafő (1729)

1732 után az Őrségből több Könye nevű család Somogyba (Orciba) és Zalába (Nagykanizsa környékére) költözött. A több ágra szakadt könyeházi Könye nemzetségből származhatnak Őrséggel szomszédos területeken (pl. Vaspör, Rábagyarmat, Zalaegerszeg) élő Könye családok is.

A XVII. századtól kezdve vannak adatok arra, hogy generációkon átívelő, hagyományos foglalkozás volt körükben a szabóság, illetve szűrszabóság. Tekintélyesebb nemzetségnek számítottak, amelynek egyes tagjai az 1700-as években a nemesi cím elnyerésével is próbálkoztak.

A Könye az Őrségben ma is gyakori név. Megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy a Könye nevet viselő családok jelentős része (éljenek bárhol a világon) - az Őrségből származik. A család ősi „székhelyének” elsődlegesen Könyeháza (későbbi nevén Kotormány – ma Bajánsenye része), másodlagosan Hodos és Kerca tekinthető.

Hodosi Gerencsér András - az első, név szerint ismert, őrségi őrnagy és az első, névszerint ismert, őrségi fazekas

Az őrnagyi intézmény az Őrségben több száz éven keresztül fennállt. Ennek ellenére az írott forrásokban viszonylag kevés – talán másfél tucat – őrnagy neve maradt fenn. Azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen módon választották az őrnagyot és a mögötte álló testületet (az esküdteket). Valószínűsíthető, hogy a választásnál „a területi szempontoknak” is volt valamilyen szerepe. Az eddig név szerint ismert őrnagyok közül a legtöbben szalafőiek és szentpéteriek voltak, de tudunk kercai, bajánházi és hodosi őrnagyról is.
Az első ismert adat viszonylag késői – 1491-ből származik. Ebben az évben az őrségiek képviseletében, őrnagyként a hodosi Gerencsér András járt el.
Szűkszavú a forrás, de ennek ellenére sok mindent elárul. Tudjuk az őrnagy nevét: Gerencsér András; tudjuk a lakhelyét: Hodos. Az akkori névadási, névhasználati szokásokból következtethetünk (az ő, esetleg a felmenői) foglakozására: fazekas.
Megkockáztathatjuk a kijelentést, hodosi Gerencsér András nem csupán az első név szerint ismert őrnagy, hanem az első név szerint ismert őrségi fazekas is.
A hodosi és kapornaki fazekasságnak igen régi múltja van; - annak ellenére, hogy az elmúlt évszázadban ebben a két faluban jóval kevesebben foglalkoztak a mesterséggel, mint Magyarszombatfán vagy Gödörházán.
Domaföld és Kotormány között – a határ mindkét oldalán, de nagyobb számban Domaföld területén - az erdőben több száz (!) agyaglikat figyelhetünk meg. A területet már az 1700-as évek második felében „Fazék”-nak nevezték. A domaföldiek ma is így ismerik, arról is tudnak, hogy a gerencsérek valamikor innen hordták az agyagot.
A korai adatok és a gödrök nagy száma egyaránt arra utal, hogy már XV. században használták ezeket a fazekasgödröket.
Így tehát van egy olyan helyszín is, amelyik hodosi Gerencsér András nevéhez kapcsolható.