"mint az el szárott és megrepedezett föld a nedvességet, ugy ohajtják 's várják a boldogabb idöket" - Adatok Senyeháza és Dávidháza régi templomáról

Senyeháza (Bajánsenye) ma álló református temploma 1820 - 21-ben épült. Amíg a szomszédos falvak (Kerca, Hodos, Kerkáskápolna) elpusztult templomairól szép számú adat áll rendelkezésre, Senyeháza és Dávidháza régi templomáról nagyon keveset mondanak a források.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint:

- Senyeházának már a mai templom megépítése előtt volt egy fából készített, kis „oratóriuma”. A késői leírások az oratórium építésének idejét – eléggé bizonytalanul és ellentmondásosan – 1803-ra teszik. 1803-ban alakult meg „hivatalosan” az Őriszentpétertől leváló senyeházi református egyházközség. Ez az évszám szerepel a község első pecsétjén is. Az újabb ismertetők azt mondják, hogy a templom a „régi oratórium helyén épült”, a régebbiek azt, hogy „régi oratórium helyett” épült.

A bizonytalan adatok önmagukban nem cáfolják azt, hogy ezt az oratóriumot valóban 1803-ban építették és az a későbbi templom helyén állt.

Ebben az esetben viszont volt Senyeházának egy másik, még ennél is korábbi oratóriuma (temploma) is.

- Az 1784-ben készült II. József katonai felmérés a mai templomtól meglehetősen távol, a senyeházi Felsőszeren, a Dávidháza felé vezető út bal oldalán ábrázol templomot.

- 1774-ben a Pápai Egyházmegye leírásában Dávidházánál a következőket olvashatjuk: „ A’ régi volt templomok most is azon státusban vagyon.”

- Egy 1751-es bizonytalan adat senyeházi templomra utal.

- Egyházi építményre vonatkozik két még korábbi adat is: 1698-ban Dávidháza temetőjében harangláb állt. Egy 1641-es összeírás pedig az Őriszentpéterhez tartozó Senyeháza fiókegyházközség rectorát (tanítóját) említi.

Összegzésként: Senyeháza és Dávidháza már az 1600-as évek közepétől törekedett arra, hogy önálló egyházközséget alkosson. A közeli Hodos evangélikus lett, a másik három templomos hely, Kerca, Kerkáskápolna és Őriszentpéter pedig távol esett. Senyeházán vagy Dávidházán már az 1600-as évek elején megépülhetett az első „oratórium”, amelyik iskolaként és gyülekezeti helyként (templomként) is szolgált. Torony nélküli, fából készült, deszkával vagy zsuppal fedett egyszerű épület lehetett, amely talán a ma is használt temető környékén állt. (Ilyent ábrázol az 1803-as pecsét is.). Senyeházának nem volt lelkésze, ennek ellenére a falut (Dávidházával együtt), az 1600-as évek közepétől kezdődően kisebb "szellemi centrumnak" tekinthetjük. A kor két neves prédikátora, Sanyaházi Csippán György és Dávidházi Bekes Ferenc is innen származott. Mindkettőről feltételezhetjük, hogy a betüvetést a senyeházi iskolában tanulták meg.

A boronából készült kis épületet a vármegye nem tartotta számon templomként, így 1732-ben annak erőszakos elfoglalására sem került sor. Nem kizárható, hogy a helyi protestáns közösség a "fű alatt" már a türelmi rendelet előtt is használta a régi oratóriumot.

Az 1774-es összeírás szerint a helyiek, " mint az el szárott és megrepedezett föld a nedvességet, ugy ohajtják 's várják a boldogabb idöket".

(Fotó: A senyeházi egyházközség pecsétje 1803-ból)

"Azon örüljetek, hogy a ti neveitek felirattattak a Mennyben" - Újabb adat Sanyaházi Györgyről

Néhány héttel ezelőtt még csak feltételeztem, hogy Sanyaházi György prédikátor esetleg azonos lehet a Senyeházán élt Csippán Györggyel. ( "Elpusztultanak Istennek templomi" ...) Újabb adattal Semsey Balázs múzeológus, az Iparművészeti Múzeum munkatársa segített, aki elküldte nekem a Tök község régi református templomának mennyezetén olvasható szöveget, amely így szól:
-->„ez / isten / szent házában / a padlásnak és az alatta / a praedikallo szeknek meg/ujjittatasok lett sanyahazi / cs: györgy: ez helysegbeli praedi/katorságának huszonkilenczedik / esztendejeben r komáromi / asztalos szabó istván és magá/val levő istvány és jánosnak / áltolok. ách mester pátyi / a mihály – Luc: C: 10 V 20: / Azon örüllyetek hogy ati Nevei/tek fel irattattak Mennyben / Anno 1740 / 2 Septembris” A Sanyaházi Cs. György feliratból gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy Sanyaházi (senyeházi) Csippán Györgyről van szó, aki 1740-ben már huszonkilenc esztendendeje volt prédikátor a faluban. Az ő idejében épülhetett maga a református templom is, amelyet 1740-ben festett deszkamennyezettel láttak el. Az 1900-ban átépítés miatt a deszkamennyezet lebontották és eladták az Iparművészeti Múzeumnak. Később a festett mennyezet egy ideig a Bartók Múzeum koncerttermét díszítette, majd visszakerült az Iparművészeti Múzeum Bútorgyűjteményébe. A Sanyaházi György által komáromi festő-asztalosokkal készítettett mennyezet néhány kazettája rövidesen Berlinben kerül kiállításra. A Német Történeti Múzeumban (Deutsches Historisches Museum) mutatják be a "Kálvinizmus - Reformátusok Németországban és Európában" (Calvinizmus - Die Reformierten in Deutschland und Europa) című rangos kiállításon, amelyet Kálvin János születésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendeznek.

„Elpusztultanak az Istennek templomi ugyannyira, hogy rókák és vadak lakják azokat" - Sanyaházi György senyeházi származású prédikátor

Az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található Sanyaházi György 1705-ben Bajánházán elkészített, Kercán elmondott, majd Szentpéteren megismételt prédikációja.

A prédikáció 2005-ben – keletkezésének 300. évfordulóján - újra elhangzott Kercaszomoron. A megemlékezésre a Pusztatemetőben, az ősi templom maradványainál került sor. Itt, az 1705-ben még álló templomban, hangozhattak el annak idején Sanyaházi György szavai, amelyeket Ozsváth Imre református lelkész olvasott fel.

Sanyaházi György életútjáról egyelőre nagyon keveset tudunk. Csak feltételezhetjük, hogy 1670 – 1680 táján születhetett, valószínűleg Senyeházán. A Sanyaházi szinte bizonyos, hogy felvett név, viselőjének szülőhelyére, származási helyére utal. (Csupán néhány név a korszak ismertebb prédikátorai közül: Debreceni Ember Pál, Geleji Katona István, Szenczi Molnár Albert. Az előnév mindegyiknél a születési helyet jelöli.) Sanyaháziról még egy adat áll rendelkezésre, 1710 körül Tök községben (Pest megye) volt prédikátor. Egy 1743-as tanúkihallgatási jegyzőkönyv arról ad információt, hogy a korábban Senyeházán lakó Csipán (Csippán, Czipán) testvérek Tökre és Hajdúszoboszlóra távoztak. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy Sanyaházi György azonos a senyeházi Csippán Györggyel. Az 1666-os adóösszeírás Senyeházán Csippán (Czipán) István szabót említi, György az ő fia lehetett.

A Csipán (Czippán, Csépán) família valaha a környék tekintélyesebb családjai közé tartozott. Hozzájuk kapcsolódnak a Csipán-rét, Csipái dűlőnevek is (a Haricsánál).

Részlet Sanyaházi György prédikációjából:

„Mert akár az mi igyefogyott, utolsó végéhez s romláshoz jutott nemzetünket és megpusztult országunkat nézem, akár ami sirathatatlan állapotban és sorsban forgó nemzetünknek és országunknak oszlopit nézem, akár az előttünk lévő leczkét, - megkeseredett lélekkel szemeimbül könnyeim kicsordulnak, midőn ezeket elnézem -, zokogván ugyancsak azt mondhatom: szomorú az én lelkem mind halálig. Mert, ha megnézem szegény nemzetünket, elnézem szegény megpusztult hazánkat, imé, nincsen aki az Istennek szent helyén állana. Nincsenek az prophéták, megszűnt az örvendezők seregének éneklése. Elpusztultanak az Istennek templomi ugyannyira, hogy rókák és vadak lakják azokat. Mert imé, az kik felől azt reméllyük vala, hogy ezek után állana helyre szegény hazánk, ezek által oltalmazhatnánk édes hazánkat s igaz vallásunkat, ezek szárnya alatt nyugodnék az Istennek megnyomorodott Anyaszentegyháza, és hogy ezek által látnak naponként szép rendet az Istennek veteményes kertei, az scholák és az igaz vállás. Imé azok elvetettettek tőlünk, kik fogságra, kik számkivetésre. Oh, ha valaki az én fejemet vizekké változtathatná és az én fejemet könnyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel nappal keservesen sirathatnám szegény nemzetemnek sorsát s állapottyát, - eléggé megsiratnám. „