"S száz lépésre a temető" - családi sírkert Szomorócon

Szomorócon a haranglábbal átellenben lévő kis temetőkertet sövény veszi körbe. A  néhány síremlék a mögötte alig száz lépésnyire álló portához tartozott. A legrégibb és  legtekintélyesebb sírkövön a következő felirat olvasható:

"Itt nyugszik egy tisztes családatya Kapornaky Mihály ez általa kijelölt és a legfelsőbb hatóság által engedélyezett családi temető kert sírboltjában, élt 70 évet, megh: 1874 évi Jul 5.
A feledhetetlen édes atya hamvainak állíttatott, gyermeki szeretetből.
Béke poraira."  

Az ilyen temető ritkaság, de mégsem különcködésről van szó. Az 1800-as években máshol is készültek családi temetők. A sírkertek létesítéséhez engedély kellett, amit nem volt egyszerű beszerezni. A "legfelsőbb hatóság" a családi temetőkert helyett szívesebben hozzájárult családi sírkápolnák létesítéséhez. (Ilyennel találkozhatunk például Kerkáskápolnán is.)
A családi temető nem elkülönülést jelentett, hanem egy hagyomány kiterjesztését. Egy-egy családnak, nemzetségnek a templomban is külön helye volt. Az Őrségben elenyésző volt a nemesek száma, itt sem egy nemesi család létesített magának külön sírkertet, hanem egy öntudatos "parasztpolgár" família. Van olyan, nem bizonyított feltételezés, hogy az őrségiek "hajdan is" nemzetségenként külön - külön temetkeztek. Az őriszentpéteri Baksa-szeri és Keserű-szeri temetőket szokták felhozni példaként, de ott véleményem szerint, inkább a nagy távolság miatt temetkeztek külön - külön.

Távoli párhuzam, de a református Ady Endre több versében is megjelenik a családi temetőkert. A Közel a temetőhöz című verse így kezdődik:
"Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető."

Arról, hogy az ő apja is családi temetőt tervezett, egy egész vers szól:

Nagy sírkertet mérünk

"Édes apám, talán elférünk."
Ő hosszakat lép s némán számol,
Én a nyomában.
Sirkert kell a családnak: mérünk.

Hol kelni szoktak friss palánták,
Meleg ágyaknak közelében,
Vetik külön majd
Az Ady magvak hideg ágyát.

Házközeles, fekete földben
Mérjük a sírkert szélét, hosszát.
Négyen leszünk csak,
Kik idehullunk örökölten.

Dús földön és kevés kalásszal
Értük el a mérésnek őszét,
Az apám lép, lép
Reszkető lábbal, esti lázzal.

Százszor és százszor újra kezdi,
Már száz sírra eleget lépett,
De hátha, hátha
S bús lépéseit megnöveszti.

Ez a föld, ha maggal beszórta,
Emlékszik rá, áldott volt mindíg,
Kereszt keresztet
Ért itt nyáron husszorozódva.

Két fia van és velük elvész
E dús kis földnek kis családja,
Minden és minden.
Hát négy sír lesz itt csak a termés?

"Édes apám, talán elférünk."
Este van, ő tünődik, hallgat
S az alkonyatba
Beleveszünk, sírkertet mérünk.

Boronafalú halottasház Szomorócon

Halottasháznak mondták, de halottat csak nagyon ritkán tároltak benne. Inkább a temetkezés eszközeinek (Szent Mihály lova, szerszámok) elhelyezésére szolgált. Valószínűleg egyidős volt a temető régi részével, azaz 1830 - 40 körül épült. Az épület mellett a 2010-ben elpusztult öreg hársfa látható. A kép 1989-ben készült, a halottasházat pár évvel később bontották le.

Sökfák (sőgfák) az Őrségben

A sökfa az őrségi reformátusok fejfája. Általában tölgyfából készített egyszerű sírjel, amelyen cifraságot alig találunk. A felirat csak az elhunyt nevét és életkorát tartalmazza, a díszítés legföljebb csak egy vésett csillag vagy néhány rovátka. Vannak sökfák, amelyeknek a felső részét süvegszerüen alakították ki. Nevét is innen kapta, a sökfa eredetileg süvegfa lehetett. A sökfa (sőgfa) elnevezést csak az Őrségben értik, bár ma már itt is inkább csak az idősebbek használják. 

Bajánsenye - Kotormányi temető

Kercaszomor - Kercai református temető

Kercaszomor - Kercai református temető

 Kercaszomor - Szomoróci temető

Kercaszomor - Szomoróci temető

Magyarszombatfa

Magyarszombatfa

Szerdahely / Središče

Szerdahely / Središče

Szerdahely / Središče - evangélikus "fedeles" kereszt, református sökfa, katolikus kereszt a régi ravatalozó mellett

Velemér

Velemér

További információk az őrségi sökfás temetőkről:

- Református sökfák Kercaszomoron és Szerdahelyen (youtube)

- A régi őrségiek nem állítottak kopjafát

Elpusztult a szomoróci öreg hárs

A december elején esett hó letörte a szomoróci temető öreg hársfájának mindegyik ágát. A fa elpusztult, az ágak beborították a régi temetőrész teljes egészét. A kislevelű hárs 170-180 éves lehetett, valószínűleg egyidős magával a temetővel. Azt, hogy mikor temettek ide először, nem tudjuk egészen pontosan. 1844-ig  használták a Szent Viszló templom maradványainál lévő régi sírkertet. A kercai református temetőt ebben az évben nyitották meg. A fárához tartozó többi település feltételezhetően már valamivel korábban külön temetőt alakítottak ki. Ennél fogva szomoróci és a szerdahelyi temetőkben valamikor 1830 és 1840 között lehetett az első temetés. A Szomoróc nyugati végén lévő sírkertet néhány évtizedig a szomoróciak és a bükaljaiak közösen használták. (Az 1800-as évek végén Bükaljának is lett külön temetője.) A fa mellett állt korábban a régi, boronafalu halottasház, amelyet az új ravatalozó elkészülte után lebontottak. 

Szomoróci öreg hárs - 2010 nyarán

Szomoróci öreg hárs - 2010. december 22.

A régi őrségiek nem állítottak kopjafát

A régi őrségi ember soha nem állított kopjafát. A régi őrségiek soha nem nevezték a halottaiknak állított fejfát kopjafának.

Ennek ellenére egyre szaporodnak azok a kiadványok, amelyek az őrségi fejfákat kopjafáknak nevezik. Némelyik még képet is közöl róluk – persze a képen nem kopjafát látunk, hanem fejfát, amit az őrségi ember sökfának, sőgfának nevezett.

A sökfa az őrségi és a környékbeli reformátusok sírjele. Nagyon ritkán evangélikusoknak is állítottak sökfát, de katolikusoknak soha. A készíttető vagy inkább a készítő ízlésének megfelelően több változatát ismerjük. Vannak, amelyek minden cifraságot nélkülöznek. Itt az elhunyt neve fölé legfeljebb csak egy csillagot karcoltak. Ilyenekkel találkozhatunk például a veleméri vagy a szentgyörgyvölgyi régi temetőben. A szomoróci és a kercai temetőben láthatunk még egy-két olyan sökfát, ahol a fejfa „csúcsát” süvegszerűre alakították. A szerdahelyi és szombatfai fejfák a nagyon puritán síremlékek között viszonylag díszesnek számítanak. Itt a feliratot védő, „homlokszerűen” előreugró süveget rovátkák is díszítik.

Az őrségi temetőkben egyre kevesebb a sökfa. A régiek elkorhadnak, az „új” halottaknak pedig ma már műkő síremléket állítanak.

Azt azért nem mondhatjuk, hogy az Őrségben nincsenek kopjafák, hiszen az elmúlt évtizedekben szokássá vált bizonyos emlékhelyeket kopjafával megjelölni. Itt – ott temetőkben is találkozunk igényesen kifaragott kopjafa-síremlékkel. Ezeknek a sírjeleknek azonban nincs kapcsolata az Őrség régi temetőkulturájával.

Fotó: Sökfa a veleméri temetőben