"Kommunista tehénistálló a veleméri templomban" - feljegyzés egy denunciáció hátteréhez

Kedvenc turisztikai lapom egyik múlt évi számában beszámoló olvasható egy őrségi túráról. A szerző, aki a  a veleméri régi templomban is járt, megemlíti, hogy a templomot 1919-ben "ortodox kommunisták" tehénistállóvá akarták alakítani. A történet kisebb - nagyobb módosításokkal több honlapon is olvasható, így megtalálható a Wikipédián is. A turistaújság munkatársa is valószínűleg ezekből vette az információkat.
A wikipédiás változat csak sejteti, hogy a templom lebontására vonatkozó (állítólagos) elképzelés a kommunistáktól eredhet, viszont konkrétan utal arra,  ki lehetett a főkolompos.

"Az 1919-es Tanácsköztársaság idején az orosz hadifogságból visszatért Szabó István, a falu későbbi iskolaigazgatója által szervezett szegényparaszt csoport (amit a lakosság „kuliter banda” néven emlegetett) le akarta bontani a romos templomot, hogy a kövekből istállót építsen."

Egy másik honlap szinte szó szerint megismétli a fentieket, de kiegészíti azzal, hogy Szabó kolhozt is akart szervezni.

Egyik honlap sem nevezi meg a forrást, nem vizsgálja a közöltek valóságtartalmát.

A fenti és a hasonló sztorik jól eladhatóak, a honlapra feltett írás szerzője pedig talán úgy gondolta, hogy a tények nem is annyira fontosak, a kommunisták  minden disznóságra képesek ....

Hát akkor nézzük a tényeket! Ki volt Szabó István? Nemesócsán (Csallóköz) született, 1910-ől 1941-ig a veleméri református elemi iskola tanítója volt. 1911-ben az ő hivatali idejében épült a falu iskolája és a hozzátartozó tanítói lakás. (A világháború alatt pár évig katonai szolgálatot teljesített.) Felettesei a református egyház részéról a kercai lelkészek (Hodossy Lajos, majd Pataky László), illetve Velemér község elöljárói voltak. Elképzelhető, hogy a református egyház majd négy évtizeden át egy kommunistát alkalmazzon tanítóként???? (Szabó Velemér után, 1941-től 1948-as államosításig a szalafői református iskola tanítója volt.)

Szabó István Velemér falu és a veleméri református közösség egyik vezetője volt, aki a tanítóskodással együtt alkalmanként más közösségi feladatot is vállalt. Ez utóbbi mindenkori elvárás  egy falusi tanítóval szemben. Tevékenységét az egyházkerület is elismerte, kiváló munkájáért  kitüntetést és igazgatói címet kapott. (Lásd: Pataky László: Az Őrség múltja a Kercaszomori Református Egyházközség történetének tükrében, 1980, hn. Őrségi Baráti Kör 136. p.)

A fenti vád hátterében Horváth Ferenc kercai plébános és a veleméri gazdák közötti hosszú ideig elhúzódó birtokvita áll. (A szinte teljes egészében reformátusok lakta Velemér a kercai plébániához tartozott.) A vita kirobbanásához semmi köze nem volt a Tanácsköztársaságnak, hiszen jóval korábban kezdődött.  A velemérieket, mint az ügyüket felvállaló "tanult ember",  többször Szabó István képviselte. Horváth Ferenc nem csak a velemériekkel keveredett vitába, hanem a kercai református atyafiakkal és a domonkosfaiakkal is. 

Az eredetileg egy darabka rét használati jogát érintő ügy hosszú ideig húzódott, egyes részei jól dokumentáltak, de teljes egészében ma már nehezen rekonstruálható.

Horváth Ferencnek (annak ellenére, hogy az alaptalan vádak mögött ő áll) nagy érdemei vannak az Őrségben. Elsőként tett közzé cikksorozatot, mint látványosságról a veleméri templomról. Írásai turisztikai hírverésként is felfoghatók, hiszen a távolabb élőknek azt ajánlja, hogy keressék fel Velemért. Megírta a Hodos - Kerca - Velemér plébániák történetét. Ez utóbbi munkája kéziratban maradt, de jegyzetekkel ellátva  jó lenne kiadni. 

A más felekezetűekkel szemben ellenszenvvel viseltetett.  Így például azt is nehezen tudta "feldolgozni", hogy a veleméri templom megmentése érdekében egy református (Gózon Imre szentgyörgyvölgyi tanító) tette meg az első lépéseket. Az 1800-as évek végén alapítványt hozott létre egy kercai katolikus iskola létrehozása céljából. Nehezen hihető, hogy ez utóbbi megvalósításának ténylegesen lett volna realitása, hiszen Kercán csak néhány katolikus élt. 

Valószínűleg az iskolalapítás kudarca is közrejátszott abban, hogy Horváth Ferenc 1920 után írott leveleiben jól érezhetőek a fáradtság és egyfajta sértettség jelei. A Megyei Alispáni Hivatalhoz írt beadványaiban panaszt tett a velemériekre és a kercaiakra. A "kommunista motívum" nem csak a velemériek elleni "feljelentésében" jelenik meg, hanem a kercai reformátusokra utaló célzásaiban  is.

A blog Horváth Ferencre vonatkozó más bejegyzései:

Horváth Ferenc kercai plébános feljegyzése Rómer Flóris őrségi látogatásáról

"Kérném Méltóságod közbenjárását Szomorócz község érdekeiben"

Hodos régi templomának pusztulása

Sökfák (sőgfák) az Őrségben

A sökfa az őrségi reformátusok fejfája. Általában tölgyfából készített egyszerű sírjel, amelyen cifraságot alig találunk. A felirat csak az elhunyt nevét és életkorát tartalmazza, a díszítés legföljebb csak egy vésett csillag vagy néhány rovátka. Vannak sökfák, amelyeknek a felső részét süvegszerüen alakították ki. Nevét is innen kapta, a sökfa eredetileg süvegfa lehetett. A sökfa (sőgfa) elnevezést csak az Őrségben értik, bár ma már itt is inkább csak az idősebbek használják. 

Bajánsenye - Kotormányi temető

Kercaszomor - Kercai református temető

Kercaszomor - Kercai református temető

 Kercaszomor - Szomoróci temető

Kercaszomor - Szomoróci temető

Magyarszombatfa

Magyarszombatfa

Szerdahely / Središče

Szerdahely / Središče

Szerdahely / Središče - evangélikus "fedeles" kereszt, református sökfa, katolikus kereszt a régi ravatalozó mellett

Velemér

Velemér

További információk az őrségi sökfás temetőkről:

- Református sökfák Kercaszomoron és Szerdahelyen (youtube)

- A régi őrségiek nem állítottak kopjafát

Horváth Ferenc kercai plébános feljegyzése Rómer Flóris őrségi látogatásairól

Horváth Ferenc 1842-ban született Szombathelyen, Horváth Gáspár csizmadia és Keresztúri Anna gyermekeként. 1871 és 1922 között, több mint 50 éven át volt kercai plébános. Abban az időben filiaként a kercai plébániához tartozott Domonkosfa és Velemér katolikus temploma is.
Horváth Ferenc több úságban is publikált (Rábavidék, Idők tanuja, Szombathelyi Újság, stb.) Az elsők között hívta fel a figyelmet az Őrség régi templomaira, szorgalmazta a az egyházi építészet emlékeinek megóvását. 1922-től 1930-ban bekövetkezett haláláig a szombathelyi Deficientia (idős papok otthona) lakója volt.
1910-12 körül megírta a Hodos - Kerca - Velemér plébániák történetét. A kéziratban maradt mű bevezetőjében ír Rómer Flóris őrségi látogatásairól is:


"A nagy nevű, országos hírű régésztudós Rómer Flóris, volt bencés tanár, nagyváradi kanonok és az országos régészeti társulat aligazgatója többször járt Őrségben, kutatva a netán föltalálható régiségeket és főleg nagybecsű műemlékeket. Így, legutóbb 1873-ban legutószor látogatott el, hogy részint a bécsi világkiállításra némi háziipar készítményt, részint, hogy Velemér és Domonkosfa templomokat is megtekintse, mint régészeti műemlékeket.
Ez alkalommal sokoldalú beszélgetéseink közben, tán elgondolkodva látottak fölött, melyek mély benyomást tehettek lelkére; vagy a dicső múlt emlékei vonultak el lelki szemei előtt? … hogy annál kirívóbban lássa a szívtelen korszak süllyedését, mely kész volt elvetemülten rombolni őseik kegyes alkotásait; mert kitört belőle a felháborodás sóhaja: Rettenetes bűnt kelle elkövetni e vidék lakosságának, hogy Isten megvonta a kegyelem világosságát tőle a katolikus hit elvesztése által és a protestantizmusba engedte tereltetni."