„Rankay hadnagy” nevét 1922 és 1945 között, majd 1990 után újra rendszeresen megemlítik a kercaszomori ünnepségeken, megemlékezéseken. Különösen sokszor elhangzott a név 2008-ban, amikor az országgyűlés törvényben ismerte el a kercaiak és szomoróciak hősiességét, a falunak pedig a „Legbátrabb falu – Communitas fortissima” címet adományozta. A megjelent tudósítások röviden ismertetik azokat az egykori eseményeket is, amelyek a kitűntetést indokolják.
„1920. augusztus 1-jén éjszaka Rankay hadnagy tizenhét határőrrel és a hozzájuk csatlakozó kercai férfiakkal megrohamozta a Szomorócot megszálló katonaságot. A meglepett jugoszlávok fegyvereiket eldobálva menekülésbe fogtak. A szomoróci férfiak e fegyverekkel csatlakoztak Rankay hadnagy csoportjához.”
Rankay hadnagy akciója is hozzájárult ahhoz, hogy Szomoróc 1922 februárjában visszakerült Magyarországhoz. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, azt kell mondanunk, Rankay (is) kellett ahhoz, hogy a falu 2008-ban megkapja a kitűntető címet.
Rankay József az I. világháborút követően csupán néhány hónapot töltött Kercán az oda telepített kis helyőrség parancsnokaként. Az utókor csak, mint „a Rankay hadnagyot” emlegette. Keresztnevére nem emlékeztek, de szinte legendás alakká vált. Néhány adat arról, ki is volt ő valójában:
1899. február 8-án született Visken, Máramaros megyében (ma Viskove, Kárpátalja – Ukrajna) Apja: id. Rankay József orvos, anyja Toperczer Vilma. Édesapja korán meghal. A nagyváradi tűzérségi hadapródiskola növendéke lesz.
1918 augusztusában hadnaggyá avatják. Rövid ideig az olasz fronton szolgál, majd a kercai helyőrség parancsnoka lesz.
Az 1920 augusztusi felkelés után Kercáról áthelyezik Jászberénybe.
1921 után jogi doktorátust szerez. 1928-ban feleségül veszi Medveczky-Langer Leónát. 1929-ben megszületik lánya, Rankay Pálma.
1932-ben a szolnoki gyalogezredhez, majd 1936-ban a miskolci gyalogezredhez helyezik.
Részt vesz a felvidéki, észak-erdélyi és délvidéki bevonulásban.
1940 novemberétől a Honvédelmi Minisztériumban dolgozik.
1941-ben „A tartalékos tiszt jogállása címmel” könyve jelenik meg.
1944 februárjától az orosz fronton harcol, súlyosan megsebesül. Szülővárosa, Visk díszpolgári címmel tünteti ki. Visszakerül a Honvédelmi Minisztériumba. 1944 októberében kitér az elől, hogy tisztként felesküdjön Szálasira. A Honvédelmi Minisztériummal Kőszegre, majd Passauba megy. Passauban amerikai fogságba esik. 1945-ben hazatér, itthon – mivel tanúk sora bizonyítja, hogy a minisztérium alkalmazottjaként zsidó tartalékosok munkaszolgálat alóli felmentésében közreműködött – leigazolják.
1946 után az Ingatlanközvetítők szervezetének elnökeként dolgozik, majd egy mesterbereki (Bicske) mezőgazdasági vállalatnál adminisztrátor.
1956 októberében a várható orosz támadásra való tekintettel, levélben felajánlja katonai szolgálatait a kormánynak.
1961. július 15-én meghal.
(Lánya, Rankay Pálma adatai alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése