Az őrnagyi intézmény az Őrségben több száz éven keresztül fennállt. Ennek ellenére az írott forrásokban viszonylag kevés – talán másfél tucat – őrnagy neve maradt fenn. Azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen módon választották az őrnagyot és a mögötte álló testületet (az esküdteket). Valószínűsíthető, hogy a választásnál „a területi szempontoknak” is volt valamilyen szerepe. Az eddig név szerint ismert őrnagyok közül a legtöbben szalafőiek és szentpéteriek voltak, de tudunk kercai, bajánházi és hodosi őrnagyról is.
Az első ismert adat viszonylag késői – 1491-ből származik. Ebben az évben az őrségiek képviseletében, őrnagyként a hodosi Gerencsér András járt el.
Szűkszavú a forrás, de ennek ellenére sok mindent elárul. Tudjuk az őrnagy nevét: Gerencsér András; tudjuk a lakhelyét: Hodos. Az akkori névadási, névhasználati szokásokból következtethetünk (az ő, esetleg a felmenői) foglakozására: fazekas.
Megkockáztathatjuk a kijelentést, hodosi Gerencsér András nem csupán az első név szerint ismert őrnagy, hanem az első név szerint ismert őrségi fazekas is.
A hodosi és kapornaki fazekasságnak igen régi múltja van; - annak ellenére, hogy az elmúlt évszázadban ebben a két faluban jóval kevesebben foglalkoztak a mesterséggel, mint Magyarszombatfán vagy Gödörházán.
Domaföld és Kotormány között – a határ mindkét oldalán, de nagyobb számban Domaföld területén - az erdőben több száz (!) agyaglikat figyelhetünk meg. A területet már az 1700-as évek második felében „Fazék”-nak nevezték. A domaföldiek ma is így ismerik, arról is tudnak, hogy a gerencsérek valamikor innen hordták az agyagot.
A korai adatok és a gödrök nagy száma egyaránt arra utal, hogy már XV. században használták ezeket a fazekasgödröket.
Így tehát van egy olyan helyszín is, amelyik hodosi Gerencsér András nevéhez kapcsolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése