Csendőrőrs Szomorócon (1925 - 1934)

1925-től majd tíz éven át csendőrőrs működött Szomorócon. Azt, hogy mi indokolta az őrs felállítását és működtetését az alig kétszáz lelkes faluban, jól illusztrálja az alábbi levél, amelyet a szomoróciak írtak Vas megye főispánjának. A szomoróciak megpróbálták megakadályozni a csendőrállomás Kercára történő áthelyezését. Nem jártak sikerrel, az őrsöt a csendőröknek jobb körülményeket biztosító Kercára telepítették át.

„Méltóságos Főispán Úr!

Szomoróc község alulírott elöljárói, mint a „Nemzeti Egység” helyi szervezetének vezetősége, alázatos kérelmünket a legmélyebb tisztelettel terjesszük a Méltóságos Főispán úr kegyes színe elé ez alábbiakban.
Szomoróc község 1920 aug(usztus). hó 12-től 1922 február 9-ig jugoszláv megszállás alatt volt, s ezen idő alatt a lakosság a legnagyobb szenvedéseken és zaklatásokon ment keresztül. A község színe java törhetetlen és szívós magyarságukért börtönökbe hurczoltatott. A felszabadulással egyidejűleg mentesült a lakosság e szörnyű szenvedéstől ugyan, de azután meg a gyakran előforduló szláv betörések és lopások tartották állandóan izgalomban mindaddig, míg végre 1925 évben egy csendőrőrs helyeztetett községünkbe. Ettől az időtől kezdve mintegy új élet korszaka nyílt meg a község életében, a betörések és lopások egy csapásra megszűntek, s megszűnt továbbá a lakosság addig fokozódó izgalma is, és a nyugalom és a közbiztonság teljesen helyre állt.
Most azonban a legutóbbi időkben a szomoróci csendőrőrsnek Kerca községbe való áthelyezése rendeltetett el általunk ismeretlen és meg nem fogható okokból, és akkor Szomoróc község védtelenül marad itt, mint nyitott kapu a szláv gyűrűben, mert csonka hazánkban alig van még egy hasonló határ menti község, amely mind a három oldalról idegen uralom alatt álló határokkal lenne körülövezve vagy zárva, és mintegy zsák utczában szorított községnek egyetlen egy kijárata van magyar hazánk felé, és nincs még egy olyan község sem, amely a védelemre úgy annyira rálenne szorulva, mint Szomoróc község annyival is inkább, mert már néhány év óta határaink közvetlen közelében két vagy három magyar esett áldozatul, ami annál inkább fokozta a lakosság félelmét.
A fentiekre való tekintettel kérve kérjük a Méltóságos Főispán urat, méltányolja községünk kivételes helyzetét, magas intézkedésével odahatni méltóztassék, hogy a 9 évvel ezelőtt idehelyezett, közbiztonságunkat és nyugalmunkat megóvó csendőrőrsünk a lakosság megnyugvására és a veszélyeztetett közbiztonság érdekében községünkben továbbra is meghagyassék.
Mely kérelmünk megismétlésével vagyunk a Méltóságos Főispán Úrnak Alázatos szolgái és párthívei.

Szomorócon 1934. ápr(ilis) hó 30.

Horváth Sándor, községbíró, a helyi szervezet elnöke
Papp Sándor, a helyi szervezet titkára
Ingiszy Ferenc, alelnök
Zsoldos Elek, választmányi tag
Soós Sándor, esk(üdt)
Pongrácz Ferencz, Hp (?) és párttag
Nagy Antal, választmányi tag
Pongrácz Antal, választmányi tag

E kérvényben foglaltak a tényleges valóságnak megfelelnek. Igazoljuk.

Kotormány 1934. május 1. - Kovács Károly bíró, a N(emzeti) E(egység). helyi szer(vezetének) elnöke
Dávidháza 1934 május 1. - Kovács József bíró, a N(emzeti) E(gység) helyi szer(vezetének) elnöke
Senyeháza 1934 április 30. Sohár ..... k(özsé)g bíró, N(emzeti Egység párti elnök”