Hodossy Béla 1864-ben született Kercán, ahol apja a református elemi iskola tanítója volt. Iskoláit Regedén, Pápán, Csurgón, majd Budapesten végezte. 1889-ben tanári diplomát szerzett és a sárospataki tanítóképző intézet zenetanára lett. 1905-től húsz éven át, egészen 1935-ös nyugdíjazásáig a tanítóképző igazgatója volt. Írásai főként Zemplén vármegyei hírlapokban és egyházzenei folyóiratokban jelentek meg. Több egyházzenével foglalkozó, önálló kötete is megjelent. Néhány közleményével az Etnographia című folyóiratban is találkozhatunk.
Hodossy Béla csak gyermekkorát töltötte az Őrségben, de kapcsolata szülőföldjével - hiszen itt éltek szülei, testvérei, rokonai – később sem szakadt meg. Az Etnographia egyik 1912-es számában közzétett írásával Bartók Bélának a folyóirat egy korábbi számban „A kanásztülök” címmel megjelent tanulmányára reagál…
A múlt század 70-es éveinek legelején, Vasvármegyében, az „Őrség”-en, Kercza községbe szegődött Laczi kanász. A felső szer kanásza volt. Tőle hallottam „kürtölni” …. a dallamot. Laczi kanász Zalavármegyéből jött Vasba, hozzánk. Kürtje, /az őrségi és általában a dunántúli ember a tülköt kürt-nek nevezi/ hosszú volt, az un. magyar, vagy mint ott mondják „szilaj” marha szarvából készült. Rajta, a vége felé két fúrott lyuk volt látható s e lyukakon mitató és középujjait billegette. A …. nóta nekem, mint gyermeknek annyira megragadta a figyelmemet, hogy még ma is fülembe cseng. Később, hogy népdalainkat gyűjteni kezdtem, e dallamot is lejegyeztem gyüjteményembe.
(A folyóirat a kürtdallam kottáját is közli.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése