Fehér kosz az Őrségben

Az 1800-as évek első felében az Őrség földjéről készített feljegyzésekben olvashatunk a fehér koszról vagy másik elnevezésével földi koszról:

Az Őrségi sovány földnek leírása címmel 1828 - 1830 körül keletkezett, több változatban is meglévő feljegyzés a következőket írja:

"mely le folyásoknak helyét az úgy nevezett fehér kosz be fogván, ott, ameddig a kosz befogta sem fű, sem fa nem terem."

Egy másik, 1828-ban papírra vetett, az őrségi falvak gazdálkodási viszonyairól szóló leírás az alábbiakat tartalmazza:

Ispánk: - "Földjeik a földi kosz által is gyakran bevonatva vannak. ..... [Földjük] ...hegyes-völgyes, koszos és csepötével felvert."

Kapornak - "Fekvése a határnak hegyes - völgyes, meredek partokból álló, földje sárga vereses agyag, terméketlen, a földi kosz megfogja, annak tulajdoníttatik terméketlensége."

Szatta: - "Földjük kemény, kosszal bévont sárga agyagból álló, sovány, terméketlen, vízmosásos."

A fehér kosz vagy földi kosz az agyagon, agyagos márgán, a talaj felső rétegében jelentkező só felhalmozódást, sókiválást jelentette. A jelenség az Őrségben olyan helyeken, ahol az agyagos talajt borító vékony humuszréteg megsérült, lekopott, ma is megfigyelhető. Ilyen helyek például a határ menti nyomsávok, ahol a határőrség által több évtizeden keresztül végeztetett boronálás, tárcsázás során fellazított humuszréteget a csapadékvíz lemosta. A XVIII. – XIX században a völgyektől távolabbi, széles dombhátakon az erdőterületek irtása és művelés alá vonása miatt a „fehér kosz” nagyobb területeken is megjelent.

Napjainkban nagyobb fehér koszos foltok találhatunk: a Kotormány és Domafölde közötti a határnyiladék magyar oldalán, valamint - szintén a határnyiladékban - Szalafő és Dolány (Dolenci) között. Kisebb "koszfoltra" főleg a régi szekérutak mentén, többfelé megfigyelhetünk. Pl. Kerca és Szomoróc között a "határút-parton".