A Soldosok (Zsoldosok) az Őrség legnépesebb és legtekintélyesebb családjai közé tartoztak. A nemzetség múltja egyértelműen Szalafőhöz kapcsolódik. A XVII – XVIII. századi összeírásokban 18-20 Soldos família szerepel. Míg Dávidházán, Nagyrákoson és Őriszentpéteren csupán egy-egy Soldos nevű család volt, Szalafőn 15 – 17. Az 1700-as években Szalafő Soldosok lakta részét Zsoldosszernek nevezik. A Zsoldosszer valószínűleg a későbbi Templomszerrel azonos.
Az 1550-es urbárium Szalafőn Soldos Tamás, Soldos Imre és Soldos Lénárt nevét említi
A család tagjai közül többen is viseltek őrnagyi tisztséget. 1629-ben a szalafői Soldos István volt az Őrség őrnagya, 1666 körül pedig a szintén szalafői Soldos Márton. Soldos Istvánról feljegyzi az összeírás, hogy „Eörnagy - míg ez tisztben vagyon liber” - tehát mentesül a jobbágyi szolgáltatások alól.
1732-ben a Nagyrákoson lakó Zsoldos Márton szökött el családjával együtt a Somogy megyei Orciba. 1751-ben az elszököttek között jegyezték fel a szalafői Zsoldos Ferencet és három fiát.
A szalafői Soldosok sokfelé szétrajzottak, így pl. szalafői volt XVIII – XIX. század fordulóján Pápán dolgozó Soldos György könyvkötő. (A pápai Soldos család rendszeresen támogatta a református kollégium diákjait is, akik között számos őrségi volt.)
A könyvkötő mesterséget választotta a család egy másik tagja Zsoldos István is, aki „ könyvkötő mesterségre adattatván sok vándorlás után magát Szombathely városban letette".
Zsoldos Istvánnak öt gyermekéről tudunk – közülük a legidősebb, István - apja mesterségét folytatta. Az apa feljegyzése szerint 1818-ban fiatalabb gyermekei közül János mészárosként, György kalmárként dolgozott, Ferenc törvénytanuló, Terézia pedig hajadon volt. (Zsoldos Ferenc az iskolái elvégzése után ügyvéd lett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése