Bükalja (Bükkalja), Bük-hegy (Bükk-hegy), Bükkös

A Bükalja tűnik talán a legkevésbé érdekfeszítőnek az őrségi települések nevei közül. A névmagyarázat nem túl bonyolult, a bükkös hegy alatt lévő faluról van szó.

Azt, hogy hol van Bükalja – hajdan inkább így, egy k-val írták, bár előfordult a Bükkalja írásmód is – az Őrségben élők közül sem tudja mindenki. Nos, az egykor önálló falu 1889 óta Domonkosfa része.

Bükalja és Szomoróc népességét az 1800-as években többször is együtt írták össze, a két község már – már egy falunak számított. Bükalján és Szomorócon többnyire rokon családok éltek, mindkét falu többségében református volt, mindkettő a Batthyány családhoz tartozott. A tényleges, adminisztratív összevonás is több alkalommal szóba került, de arra nem került sor, mert a két települést együtt is túl kicsinek, a közigazgatási apparátus fenntartásához gyengének tartották. Bükalja „társa” így aztán Domonkosfa lett.

Szomorócot már akkor Kercával akarták „összeházasítani”, de különböző okok miatt, mint két részről olyan nagy volt az ellenállás, hogy arra nem került sor. Öt – tíz évenként rendre előhozták a dolgot, de az egyesítés csak 1942-ben történt meg.

Az 1700-as években Kerca és Szomoróc jóval távolabb volt egymástól, mint most. Szomorócon a Cserta falurész csak az 1700-as évek legvégén - a Pusztatemetőben lévő templom lebontása után - népesült be. A falu csak valahol a későbbi Balaitz-ház környékén kezdődött. A másik irányban Kerca is kicsit távolabb volt, hiszen a mostani katolikus templom környékén sem voltak még akkor házak.

A Bükaljától és Szomoróctól északra lévő területre utaló Bük-hegy (Bükk-hegy), illetve Bükkös elnevezés az XIV. század közepétől fordul elő írott forrásokban. A Bükalja (Bykalya) falunév 1393-tól ismert. Úgy tűnik a Bük-hegy elnevezés korábban nagyobb területet jelentett, ma már csak a Bükaljától északra lévő dombot jelölik ezzel a névvel. A földrajzi nevek mellett más adatok is bizonyítják, hogy ezen a területen bükkerdő volt. Voltak ugyan olyan időszakok (pl. XVIII-XIX. század fordulója), amikor az erdőterület jelentősen visszaszorult, de a falutól legtávolabb eső terület folyamatosan megmaradt erdőnek.

A szomoróci Bükkös

Szomoróctól északra van olyan jól körülhatárolható, több hektárnyi terület, ahol adatokkal bizonyíthatóan több mint 600 éve, megszakítás nélkül bükkerdő volt és az ma is. (lásd: mellékelt kép) Hasonlóan régi, de kisebb bükkerdőfoltokat találunk a Bükaljától északra a Bük-hegy környékén is.